Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1925. évi november hó 22-23.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)

Jegyzőkönyv

53

tetett, ajánlja Főtanácsi Bizottság, hogy jogosítsa fel a Főtanács az Egyházi Képviselő Tanácsot arra, hogy ezeket az összegeket az eddig esedékes részletek erejéig, az ezirányban nyilvánított óhajhoz képest, egyházadó összegében, esetenként, aránylagosan számítsa be.

III.

Nem hallgathatja el Főtanácsi Bizottság az E. K. Tanács jelentése vonatkozó részének méltatásánál afelett érzett örömét, hogy angol és amerikai hitrokonaink áldozatos szeretete az elmúlt évben is meghozta áldásos gyümölcseit s ezért hittestvéri szíve teljes melegével járulva hozzá testvéreink vallásközönségé szervezkedésének 100 éves évfordulóján tett ünnepélyes intézkedésekhez, ajánlja, hogy ezeket vegye a Főtanács utólagosan tudomásul s angol és amerikai hittestvéreinket a maga részéről is biztosítsa elévülhetetlen hálájáról és meg nem szűnő szeretetéről.

Méltánylással kell itt megemlékeznünk dr. Boros György egyházi főjegyző atyánkfia jelentős fáradozásairól, melyekkel e nevezetes alkalommal megerősítni segített amerikai és angol hitrokonainknak irántunk érzett rokonszenvét. Elismerés illeti az ebben való segédkezésért dr. Kiss Elek dekán afiát is.

IV.

Elismeréssel vesz tudomást Főtanácsi Bizottság az Egyházi Képviselő Tanácsnak a fenntiekben vázolt nyomasztó helyzetben, különösen nehéz munkája elvégzésében tanúsított s az évi jelentésből harmonikusan kitűnő, komoly és ügybuzgó fáradozásairól, amiért az elnökségnek, nem különben titkár és előadó afiainak melegen érzett elismerését a maga részéről is kifejezni kéri. Hasonló elismerést nyilvánít és ajánl dr. Boros György egyh. főjegyző afia irányában, a püspöki vizsgálatok megtartása körül kifejezett űgybuzgó és jórészben eredményes fáradozásáért, valamint a vizsgálószék ezekben osztályos tagjainak önzetlen tevékenységéért.

Általában elismeréssel van Főtanácsi Bizottság egyházunk funkcionáriusainak a lefolyt évben tapasztalt s a szomorú helyzethez általában méltó tevékenysége iránt, de különösen kife-