Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1925. évi november hó 22-23.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)

Jegyzőkönyv

21

zásával. Együttműködésünk zavartalan egység volt, a célban. Ha a cselekvési utakon — itt-ott voltak is eltérések — célunk mindég egy volt. Ezt ő tűzte ki, a nagy elődeitől örökölt megfontoltsággal és alakította adott viszonyoknak megfelelőleg jövőbe néző tekintettel. Ő tanított engemet — minket a kitűzött célra lankadatlan energiával, öntudatos következetességgel munkálni. Ellenálhatatlan vonzó erő volt abban, hogy munkálkodásait önzetlen szeretettel fűszerezte, azzal a nagy szeretettel, melynél jobban senki nem tudott s mely neki „a szív embere“ predicatumot szerezte meg.

Aggodalmainkat csak Ígérete enyhíti, melyet búcsújában így fejez ki; „Kijelentem, hogy szeretett egyházamnak, — mint egyszerű egyháztag — továbbra is szolgálatában leszek“ s ezzel tudatja ő mélt. hogy egyházunk iránti szeretete fokozottan fennmarad, mint természet folyománya az az iránti állandó figyelme, a cselekvéseinknek éber ellenőrzése s így benne foglaltatik az a néma Ígérete is, hogy amikor mi tévedünk, — mikor mi a küzdelemben csüggedünk, — vagy segítő kar után kiáltunk, — nem fog késni minket figyelmeztetni, buzdítani és segélyünkre sietni.

Adjon Isten egyházunk vezetőségének bölcsességet, — munkálkodásában sikereket, — hogy azt minden támadástól megvédhesse s annak fejlődését biztosíthassa s adjon a jó Isten br. Petrichevich Horváth Kálmán, tiszteletbeli főgondnokunknak hosszú életet, jó egészséget, hogy szeretett egyházunk fokozatos előhaladásának édes gyönyörét sokáig élvezhesse.

Főgondnokunk nagy szeretete viszonzásául küldjük a valamennyiünk azon szeretetét, — mellyel üdvözöljük tiszteletbeli főgodnokunkat, — küldjük hozzá jó kivánatainkat és jó Istenünkhüz fohászunkat: hogy t. főgondnokunk drága egészségét mielőbb helyreállítsa s őt még hosszasan éltesse.

Főt. püspök úr hasonló szellemben nyilatkozik hosszú 33 esztendő alatt kedves és figyelmes elnöktársáról és sajnálattal látja, hogy a változhatlanon meg kell nyugodni.

Határozat: Főtanács mély, őszinte fájdalommal iktatja jegyzőkönyvébe, hogy főgondnoka báró Petrichevich Hováth Kálmán kényszerült lemondása előtt meg kell hajolnia. A búcsúzó főgondnok nemes gondolkozása, mindig jóra törekvő ernyedetlen akarata,