Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1924. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)
Jegyzőkönyv
5 Lőrincz Lajos, Márton András, Török Lajos, Vári Dénes, Keresztély Márton, Antal József, Nagy József, Biró Nagy Miklós, Bálint Ödön, Bencze Gábor, Imre Pál, Darkó Pál, Gergely Lajos, Csiky Albert, Jobb Dénes, Bekő Mihály, Sükösd Farkas, Szabó Mózes, Toók Mózes, Veress Barabás. 1- A főt. püspök ur köszönti a nagy számmal összegyűlt tanácsosokat és fölolvassa megnyitó beszédét: Mélt. és Fötisztelendő Egyházi Főtanács! Teljes lel kémből, főpásztori szeretettel köszöntőm ez évi Egyházi Főtanácsi gyűlésünkre ily szép számmal egyhegyüit tagokat, kedves atyámfiáit. Ez a Főtanácsi gyűlésünk már a múlt évben megállapított uj szervezet alapján lett egybehiva. Tehát egy újonnan szervezett tötanácsi gyűlés, mely az előbbitől főleg abban ktilömbözik, hogy jelen főtanácsi gyűlésünkön egyrészt az egyházkörök részéről az eddiginél nagyobb számban választott főtanácsi tagok, másfelől az egyházközségek elektorai által ez alkalommal először választott egyházi tanácsosok is részt vesznek. Szivem melegével üdvözlöm uj egyházi tanácsos atyámfiáit és kérem őket, hogy azzal a hitbuzgósággal és odaadással s nagy áldozatkészséggel vegyenek részt egyházunk ügyeinek intézésében, mint elődeik. Adja Isten, hogy főtanácsaink, jelen megerősödött szervezetűkkel úgy megvédjék egyházunk autonómiáját, mint az előbbiek megvédték s oly előrelátók, bölcsek és tevékenyek legyenek, mint azok voltak, mert az idők most talán 'még gonoszabbak, mint az előbbiek voltak. Igen, nagyon gonosz időket élünk. Egyebeket mellőzve iskoláink felett csak egy hajszálon függ a Damokles-kardja, amely ha leszakad, anyanyelvűnk és kultúránk a legnagyobb veszélyben forog. Pedig könnyen leszakad, hiszen oly rendeleteket kapunk a közoktatásügyi kormánytól, amelyeket, eltekintve attól, hogy az autonómiánkra nézve sérelmesek, pedagógiai szempontból is teljesen lehetetlen végrehajtani. Panaszt panasz után teszünk, hol írásban, hol személyesen Bukarestben, kérve a sérelmes rendeleteknek visszavonását, vagy legalább enyhitését, de panaszaink rendesen mind hiábavalók s ha ezek a sérelmes rendeletek a felekezeti oktatásügyi törvény meghozatalával, amely közelebbről kerül éppen tárgyalás alá a parlamentben, törvénnyé válnak, — akkor még panaszkodnunk .sem lehet. Kivégeznek kihallgatás nélkül. Mert bizony én öreg