Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1924. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)
Jegyzőkönyv
29 menyek következtében és a teljesítésnek a végső határidőig halasztása s panaszainknak a végső fórumig vitele után kellett végrehajtanunk — felekezeti iskoláinkban a tanítás lényegesen megváltozott. Gimnáziumainkban már januártól kezdődően a hazai történelmet, földrajzot és alkotmánytant románul kellett tanítanunk s miután az inspektorátusok az ezen tárgyaknak, valamint a román nyelvnek, mint tantárgynak előadására bejelentett saját tanárainkat nem fogadták el, ezek tanítására a kolozsvári főgimnáziumunknál Gheorghe Simu, Joan Costea és Gheorghe Petruca, Székelykereszturon pedig lorgovan Miklós óraadó tanár urakat kellett alkalmaznunk. Az elemi iskolák felsőbb osztályaiban a román nyelvet heti 12 órai tanítással kellett bevezetnünk s e célra ott, ahol románul tudó saját felekezeti tanítóink nem állottak rendelkezésre, a minisztériumtól kellett rövid határidőn belül állami kisegítő tanerő kirendelését kérnünk, azonban a minisztérium egy ilyen tanerőt sem rendelt ki, sem pedig a kilátásba helyezett államsegélyt nem adta meg olyan elemi iskoláink részére, ahol külön román tanerőt magunknak kellett alkalmaznunk. A más vallásu I. és 11-od oszt. gimnáziumi tanulóknak megtartása érdekében a miniszterhez külön kéréseket kellett benyújtanunk, kik közül kolozsvári főgimnáziumunkban csak a luteranus és baptista vallásuak kérésének adott helyet s igy a többieket el kellett bocsátanunk. Egyes tanügyi hatóságok a rendeletek szigorán is tulmentek; igy a háromszékvármegyei revizor az ottani felekezeti iskolánál nemcsak az 1-ső és Il-ik, hanem a felsőbb osztályú más felekezeti tanulókat is kitiltotta s a 100088. sz. rendeletet is sértő ezen eljárása ellen hiába kerestünk orvoslást. Ily nehézségek között folytattuk az 1923—24-iki tanévet, amelynek közepén történt nagy zökkenést a fentiekben ismertettük. Az egyházunkat és iskoláinkat gyakran lehetetlen helyzet elé állító ezen nehézséget fokozták még a tanügyi hatóságoknak sok helyt történt zaklatásai s egymással és a miniszteri utasításokkal ellentétes rendelkezései, úgy, hogy minden éberségünkre és teljes erőnk kifejtésére volt szükség, hogy iskoláink fenmaradását biztosíthassuk. Csak felsorolni is hosszas lenne azt a sok utasítást, amiket egyes esetekben iskoláinkhoz küldöttünk s azon panaszokat és kéréseket, melyeket a sok személyes eljárásunkon kívül a különböző tanügyi hatóságokhoz és minisztériumhoz intéztünk. Így is több iskolánk záratott be évközben. A szentábrahámit azért záratta be az inspektor, mert tanítója
