Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1923. nov. 4-5. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1923)
Jegyzőkönyv
5 rendesen kaptak is ígéreteket, de rendesen ezekkel maradtunk. Ilyen nagy bizonytalanságban aztán sokszor azt sem tudjuk minő intézkedéseket tegyünk. Valóban, egyházunk sohasem volt nehezebb, válságosabb helyzetben, mint most, amiről bizonyosan a Főtanácsi bizottság is meggyőződött a jegyzőkönyvek s ahoz tartozó iratok megvizsgálásából s alkalma lesz meggyőződni a Mélt. és Főt. Egyházi Főtanácsnak is az E. K. Tanács évi jelentéséből. Ezért én itt nem foglalkozom többet ezzel a szomorú üggyel. Ehelyett inkább azzal biztatom magamat s óhajtom biztatni Egyházi Főtanácsunk tagjait is, hogy ne essünk kétségbe, ne veszítsük el reményünket, hanem, mint halhatatlan Madáchunk mondja: „küzdve küzdjünk és bízva bizzunk“. Igen, mert küzdelem nélkül nincs győzelem. Legyünk hát kitartók továbbra is a küzdelemben. Törvényes jogaink megvédéséért ne kíméljük a fáradtságot, ne kíméljük az áldozatot sem. Ne is mondja magát jó unitáriusnak az, aki látva az egyházunkat és iskoláinkat fenyegető veszélyt, azoknak megmentésére tehetsége szerint kisebb-nagyobb áldozattal hozzá nem járul s nem érzi magát felelősnek a mulasztásért Isten és a jövő előtt. Aztán lehetetlen, hogy a kormány is előbb utóbb be ne lássa, hogy kultúránk fejlesztésére és emelésére irányuló munkásságunknak és törekvésünknek megakadályozására nemcsak hogy joga nincs, de ezzel az állam kultúrájának is egy jelentékeny tényezőjét úgy szólva, skártba helyezi. Pedig hiába lett nagyhatalommá, mert csak a kultúra biztosítja minden államnak, minden nemzetnek a hatalmat. Nem, én nem tudok felhagyni azzal a reménnyel, hogy nemsokára eljő, mert el kell jönnie annak az időnek, midőn ha nem is érettünk, hanem az állam által óhajtott konszolidáció érdekében is a kormány több megfontolással és nagyobb előrevaló látással bocsátja ki az egyházakat és iskolákat illető rendeletéit s nem fog azokkal kulturháborut provokálni, melyben minket ugyan legyőzhet, mert a hatalom az ő kezében van, de a győzelem az állam tekintélyét és dicsőségét nem fogja emelni. Annyival inkább remélem ezt, mert román államférfiak részéről is nem egy támadásban részesül a kormány a kisebbségekkel szemben nyilvánuló politikájáért. Talán éppen a napokban sérelmeink orvoslásáért az egyházaknak a Magyar Párt küldöttségével a király Őfelségénél járó küldöttsége folyamodásának is lesz valamely eredménye. Adja Isten, hogy úgy legyen s a papiros békeszerződést mielőbb a tényleges béke váltsa fel. Akkor én is vagy utódom, több örömmel fogja üdvözölni az Egyházi Főtanácsot, mint ahogy én most tehetem. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy most is szívélyesen atyafiságos szeretettel ne üdvözöljem mindnyájokat s a tanácskozásnál, ügyeink komoly megfontolására a személyeskedés kikerülésére kérve, a jelen Főtanácsi gyűlést ezennel megnyitom.
