Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1923. nov. 4-5. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1923)
Jegyzőkönyv
18 szakasz helyes értelmezése ügyében Ft. püspök ur személyesen is tárgyalt Banu vallásügyi miniszter úrral, ki azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy a kérdéses pont csak azokra a felekezetekre vonatkozik, melyek még nincsenek elismerve. Észrevételeinkben kértük ezt a szakaszt világosabban szövegezni. Kiemeljük még észrevételeink némely fontosabb részét: A vallás gyakorlatát rendőri szabályok alá vetni nem indokolt és veszélyes, csak rendőrállamba való. Az adó alól nemcsak a templomok, kolostorok, hanem egyéb egyházi épületek, papi, tanítói lakok is mentesitendők. Az állami segélyt az állam köteles adni, külön kérés nélkül is. A segély ne a lélekszám arányában, hanem a tényleges szükség szerint járjon. Zaklatásra nyújt alkalmat az a rendelkezés, hogy a segélyezett egyház költségeinek és jövedelmeinek könyvvezetését az állam közegeinek felmutassa; ez egy más államban sincs elrendelve. A segélyezett egyházi alkalmazottak képesítését az autonómiából kifolyólag csak az egyház jogosult vizsgálni. Történelem, románnyelv és irodalom nem teológiai szaktárgyak; tanrendbe beavatkozás az államtól ezt felvétetni s igy autonómiánkat sérti. A románnyelv legfennebb fakultative tanítható. Az áttérési szándék a lelkésznél jelentendő be és nem az anyakönyvi hivatalnál; csak 18 éven felülinek és épelméjünek engedhető meg, a régi magyar törvények szerinti formaságokkal. Az egyházközség 2/3-ának áttérése esetén az egyházközség javai ne szánjanak át arra az egyházra, melybe belépnek; s ha teljesen megszűnnék az egyházközség, szánjanak az egyetemes egyházra. A vegyes vallásu házasságból származott gyermekek kövessék nemszerint szülőik vallását, ne pedig az atya döntése szerint. Sajnálattal vettük a vallásügyi miniszter urnák azt a felhívását, hogy a magyar himnuszt, mely az átirat szerint a román lakosság hazafias érzését bánthatná s a különböző felekezetű polgárok egyetértését zavaró konfliktusokat hozhatna létre, — templomainkban ne énekeljék. E. K. Tanácsunk kimondotta, hogy az állami hatóságoknak olyan jogát, mellyel az egyházak liturgiájába beavatkozhassanak, nem ismerheti el és a Kölesei—Erkel-himnuszt, mint az egész magyar nép himnuszát, nem tartja olyan énekműnek, mely a román lakosságot hazafias érzésében sérthetné s reméli, hogy ezt idővel az összes illetékes tényezők is belátják; mégis a jelen átmeneti időkkel járó félreértések és ellentétek kikerülése végett elrendelte, hogy további intézkedésig a magyar himnusz az istentiszteleteken ne énekeltessék. A vallásügyi miniszter megkeresései értelmében utasítást adtunk ki
