Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)
Jegyzőkönyv
55 hogy az E. K. Tanács egyházi autonómiánk rendelkezéseivel és szellemével ellenkezőnek találta s igy tiltakozó szavát is felemelte az e pontban érintett államsegélyeknek személyhez kötötten és névre szólóan történt utalása ellen. Ez ellen az E. Főtan, is fölemeli tiltakozó szavát, figyelemmel arra a súlyos veszedelemre, amely azon a réven egyházi autononomiánkat fenyegeti, annálfogva, hogy az egyház az államhatalom tetszésének le$z kiszolgáltatva az itt szóban levő, tisztán egyházi állások és tisztségek betöltői személyének megválaszlhUása tekintetében; és ezen a ponton olyan rés ütődik egyházi autonómiánk erős bástyáin, melynek következményei kiszámíthatatlanok. Ezért a továbbiakban is minden lépést meg kell tenni, hogy az államkormányt emez álláspontjának megváltoztatására bírjuk s ha ez nem sikerülne és ha az E. K. Tanács csak a legcsekélyebb jelét is látná annak, hogy autonómiánkon a most érintett résütés veszélye fenyeget: végső szükség esetén az itt szóban levő államsegély igénybevételének megtagadásával vegye elejét a fenyegető veszedelemnek. Ad.: VI. Szomorúan és mély sajnálattal állapítja meg E. Főtanács, hogy az E. K. Tanács általános jelentéséből már részletesen megismert súlyos és válságos helyzetét iskolai ügyünknek még az is fokozta, hogy az erre vonatkozó államsegélyeket — bár ezekre is az 1. pontban Írtak szerint félre nem ismerhető törvényes joga van — egyházunk a mai napig sem kapta meg. Utasít,a ezért az E. K. tanácsot, hogy minden lehető lépést sürgősen tegyen meg ezután is abból a célból, hogy elemi és középiskoláink az őket megillető segély összegeket minél előbb megkapják, hogy végre akadály nélkül állhassanak továbbra is hathatós szolgálatába az általános érdekű kultúra magasztos érdekeinek. Ezen az államsegélyek kiutalásának további halogatása akaratlanul is azt a szomorú sejtelmet engedné lábrakapni, hogy az államhatalom a közérdekű intézmények fennmaradását nem tekinti elsőrendű állami érdeknek. 23. E K. Tanács, az E. Főtanácshoz 1146—1921. sz a. az egyházi reformok előkészítése ügyében a következő előteljesztést teszi: Immár második esztendeje, hogy az E. Tanács 1919. jan. 11-én tartott ülésében 23—1919. sz. a hozott határozatával egy ad hoc nagy bizottságot küldött ki, melynek, feladatául tűzte, hogy az egyetemes egyházközvélemény által sürgetett egyházalkotmányi szervezeti reformok irányai és alapelvei tekintetében az általános közóhaj irányelveit megismerve, azok tekintetében a kodifikátiónál alapul szolgálandó elvi megállapításokat dolgozza ki.
