Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1921. okt. 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1921)

Jegyzőkönyv

28

meggátolni igyekszik s a leleményesség meglepetésszerti eszközeiben kifogyhatatlan, most már eltekint tanköteleseink szülőinek ingyen tankönyvek és ingyen ruházat Ígéretével arra való rábírásától, hogy gyermekeiket az állami iskolába adják, de ahhoz az eszközhöz folyamodik, hogy a hadi özvegyeknek 1000—2000 Ieu közt váltakozó hadisegélyét, csak azzal a feltétellel akarja a hatóság kifizetni, ha gyermekeiket a felekezeti iskolából kiveszik és az állami iskolába Íratják be. Egyik egyházközségünkben a községi jegyző több hadiözvegyet azzal fenyegetett meg, „ha nem teszed ezt, nyugtádra reáirom, hogy a te anyagi helyzeted annyira jó, hogy gyermekeidnek külön tanítót tudsz tartani és hadi segélyre nincs szükséged“. így is történt: a hadisegélyeket csak azoknak fizették ki, kik gyermekeiket állami iskolába átvitték.

Súlyos sérelem a felekezeti elemi oktatás ügyében az a sajnosán sokizben tapasztalt tény is, hogy a politika', közigazgatási hatóságok (prim-pretorok) községi jegyzők az iskolai ügyek intézésében illetéktelenül gyakran beavatkoznak.

Föl kell említenünk továbbá, hogy kétségtelenül a revizor urak tudtával s gyakran egyenes rendelkezésükre különösen a kinevezett állami elemi tanítók részéről, de más közigazgatási hatóságok részéről is az állami elemi iskolák érdekében messzemenő agitációk fejtetnek ki, a szülőket különböző illegitim fenyegetésekkel ijesztik el gyermekeiknek a felekezeti iskolába való beiratásától s a lelkészeket és felekezeti tanítókat pedig sokszor még attól is visszatartják, hogy felekezeti iskolájuk érdekében a törvényes lépéseket megtehessék. S jellemző, hogy ez az agitáció ugyszólva a legintenzivebb éppen a székelyföldön, amelynek részére pedig, amint mir fennebb kiemeltük, az iskolai autonómia feltétlenül biztosítva van. Ez eljárás akaratlanul is azt a meggyőződést érleli meg bennünk, hogy a különböző áll mi hatóságok, kétségtelenül hinnünk kell, hogy az államhatalom hivatott vezetőinek tudtán kívül és akarata ellenére, ilyen kerülő utakon és közvetett eszközökkel akarják a nemzetközileg biztosított autonom iskolázás tényleges megvalósítását meghiúsítani.

Haitsuk meg azonban derék tanító, tanítónő s lelkész afiai előtt az elismerés és hala lobogóját, akik olyan szívós és veszedelmes körülmények között annyi nélkülözés mellett önzetlenül kitartottak felekezeti iskoláink ügye mellett.

S az 1920/21. isk. év elteltével ismét csak elkezdettük a meredek utat. E. K. Tanácsunk a testvér egyházakkal teljes szolidáritásban meg állapította az 1921/22. isk. évi intézkedéseket s tűrhetetlenül ragaszkodva egyházunk lényegéből folyó iskolai fenntartó jogához kimondotta, hogy minden egyházközség-köteles elemi iskolát tartani fenn, e kötelezettség a'ól átmenetileg és ideiglenesen is évről évre csak az E. K. T. adhat felmentést indokolt esperesi előterjesztésre. Ez alapon kiadott körren-