Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)

Jegyzőkönyv

134

követelheti ételét a feltálalás megtörténte után, hacsak a felügyelőtől előzetesen komoly okból engedélyt nem nyert a visszamaradhatásra.

108. §. Az étkezésekre a 104. §-ban előrt módon minden tag köteles megjelenni, elmaradniok csak a beteg tanulóknak szabad, ha orvosi rendeletre maradtak távol és ezt a felügyelőnek akár közvetve, akár közvetlenül bejelentették. Az orvosi intézkedés igazolandó.

109. §. Minden étkezést imádkozás előz meg, naponként az előzetesen megállapított sorrendben. Az imát az asztalfők felváltva mondják. A társaság tagjai szintén állnak, összekulcsolt kezekkel, áhítattal hallgatják, az imádkozással járó komoly pillanatot, illetlenkedéssel, kézzel tárgyakon babrálással, evéssel, hangadással senki meg ne zavarja.

110. §. A tálalás befejeztének a felügyelő által történt bejelentésére és jeladására a hetesek a konyhába mennek az asztaltársaságok távolsága sorjában, legelői a legtávolabbi társaság hetesse s igy tovább és az étkeket felhordják.

111. §. A vételnél az elsőbbségi jog mindig az asztalfőé, utánna a hetes vesz, akkor balról jobbra hordja a tálat, úgy azonban, hogy a harmadik vevő minden étkezés alkalmával más legyen. Az előírás szerint kiszabott adagnál többet senki nem vehet, egyik a másikat meg nem rövidítheti egymás iránt itt is figyelemmel tartoznak lenni, sőt a kisebbeknek a vételnél a nagyobbak segédkezzenek.

112. § Az étkezés nagy vigyázattal történjék, illetlenségek ne forduljanak elő. Tisztaságra nagy figyelem fordítandó, asztalteritőt, ruházatát helytelen étkezéssel senki össze ne öntözze, be ne szenynyezze.

1131 §. A cipóból esetleg megmaradt részét az illető tanuló magával viszi.

114. §. Étkezés közben esetleg belépő elöljárót, tanárt, igazgatósági tagot, sőt a látogatást megillető bármely vendéget a belépésnél és távozásnál felállással tisztelik meg.

115. §. Asztali és ülőhelyéért, evőeszközeiért mindenki felelőséggel tartozik. Gondatlan, sőt szándékos rongálásért az erkölcsi büntetésen kívül még sürgős kártéritás is terheli az illetőt. Az asztaliársaságoknál felmerült olyan károkért, melynek ura nem akad, az egész asztaltársaság felelős, na pedig a károkról a felügyelőnek az asztalfő a maga idejében jelentést nem teszen, akkor az anyagi felelőség teljesen őt terheli.

116. §. Étkezés végeztével az asztalkendőt mindenki ügyesen • összefogja, tányérja mellé teszi, hogy a hetes aztán a fiókba helyezhesse. Az asztalkendőket az összecserélés kikerülése végett a szokásos