Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)

Jegyzőkönyv

trónra lépte és Zita királyné ő felségével megkoronáztatása óta ma tartván Kolozsvárt első gyűlését, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Felségteket alattvalói hódolat'al üdvözölje s törhetetlen ragaszkodásáról, hűségéről biztosítsa.

Felséged már eddigi uralkodásával is meghódította nemzetünk szívét s királyné ő Felségében annak jótékony angyalát látva, bizó reménynyel nézünk a jövő elébe. Ezért esdve kérjük Istent, hogy gondviselésével őrködjék drága életök felett s cselekedje, hogy e vérzivataros időket mielőbb egy áldásos béke váltván fel, Felségtek minden gondjukat szivük óhajtása szerint népeik boldogítására szentelhessék.

Feren.cz. József,

unitárius pjlspök.

báró Petrichevich-Horuáth Kálmán,

főgondnok.

6. Eskütételre jelentkeznek megválasztott egyháztanácsosok és köri képviselők.

Az E. Főtanács az esküt beveszi: Gálfy János, dr. Gotthárd Kálmán, dr. Májay Dezső, Ütő Áron, Varga András, Weress Sándor egyh.-tanácsosoktól, Kovács József, Fülöp Mózes, Gróf Lajos, Katona Ferencz, Marosi Albert egyházköri képviselőktől s felruházza az egyháztanácsosokat, valamint az egyházköri képviselőket megillető jogokkal.

7. A tárgysorozaton ezúttal is egy ünnepi pont szerepel: Báró Petrichevich-Horváth Kálmán főgondnok úr, főgondnoksága 23-ik évfordulójának megünneplése.

Ferencz József püspök úr az elnöki székből fölállva üdvözli elnöktársát, barátját a következő beszéddel:

Méltóságos Báró Főgondnok úr ! igen tisztelt kedves barátom !

Nagyon sokkal vagyok a.lósod. Két évvel ezelőtt .születésemnek 80-ik s lelkészségemnek 60-ik, a múlt évben pedig püspökségemnek 40-ik évfordulója alkalmából oly bensőscgteljes, meleg baráti érzelmekkel üdvözöltél, hogy s: ayaid most is visszacsengenek s kitörölhetetlenül be vannak vésve lelkemben,. Ürvendek, hogy most nekem is alkalmam nyílt ez üdvözletedet viszonozni főgondnokságod 25-ik évfordulóján. Csak attól tartok, hogy szavaimmal nem tudok oly közel szivedhez férkőzni, mint Te férkeztél az én szivemhez s igy tovább is adósod maradok. De ezt az adósságomat a tiszteletet és nagyrabecsülést irántad szívesen hordozom bár meddig élek. Különben meg vagyok győződve, hogy ebből az adósságból a Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács is készséggel átvesz egy részt az által, hogy maga is teljes leikéből hozzá járul üdvözletemhez.