Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)

Jegyzőkönyv

10

hálásan üdvözöljük, nem tudjuk eléggé megköszönni és meghálálni az isteni gondviselésnek, hogy Méltóságodat Unitárius Egyházunk főgondnoki székébe ültette.

Az elmúlt 25 esztendő fényesen igazolt* a Méltóságod főgondnoki működéséhez kötött remények megvalósulását Ez nem is leheteti másképen. Nagynevű Horváth főgondnok elődeinek szép tettei, maradandó alkotásai elévülhetetlenül örökké maradandó betűkkel vannak beírva egyházunk történetébe, oly szép utat tettek meg és hagytak maguk után egyházunk munkás életében követendő például, hogy csak az alkalmat kellett méltóságodnak megadni arra, hogy ez a szép történet tovább Íródjék, a tevékenységnek, a munkásságnak útja egyházunk javára tovább folytatódjék.

Hála a gondviselésnek megtörtént és már £5 éve, hogy a Méltóságos báró ur hallhatatlan nagy elődeinek szép történetét hasonló szépséggel tovább írja, a munkásságnak és áldozatkészségnek áltatok megmutatott útját tovább folytatja, az egyház külső és belső ügyeinek intézésében, az anyagi és erkölcsi erejének gyarapításában, a \ állásos élet ébrentartásában, az egyház iránti ragaszkodás és a hithüség fokozásában, nagy buzgósággal és kitartással munkálkodik. — Sokféle elfoglaltatása mellett sem hagyta soha figyelmen kívül egyházunk ama testületét a papságot sem, mely egyházunk lélegző szervét képezi. Érdeklődését a papság helyzete és sorsa iránt minden alkalommal megmutatta. Örömmel láttuk megjelenni gyűléseinken, hogy személyesen szerezhessen meggyőződést a papság működéséről. Örömmel tapasztaltuk, hogy szivén hordozta a lelkészek sorsát, anyagi helyzetét, tudva, hogy csak sorsával és helyzetével megelégedett lelkész tud lelkiismeretes, hasznos munkát végezni Ha szükségesnek tartotta, ha a körülmények úgy hozták magukkal, vagy az egyház érdeke azt kívánták, midenkor felemelte intő, figyelmeztető „szózatát*, hallatta atyai szeretetteljes intését, bölcs tanácsait.

Ezeket így tudva és érezve, midőn 25 éves áldásos munkásságára vtszszagondolunk, hálát adunk a jó Istennek a méltóságod kiválóan hasznos életéért, egyszersmint kifejezzük azon forró kívánságunkat, hogy az Isten Méltóságodat még sokáig éltesse kedves csalidjának örömére, boldogitására jó erőben és egészségben, tartsa meg egyházunk főgondnoki állásában, segélye meg, hogy továbbra is az eddigi szeretettel és jóindulattal vezethessen és tanácsolhasson minket, hogy jó szivének mélységes szeretetében, nemes lelkének magasan szárnyaló, oktató, vigasztaló, bátorító, „gondolataiban* még sokáig gyönyörködhessünk. szorgalmából, erős hitéből meríthessünk az élet nehézségeinek legyőzésére, a sokrendbeli próbák leküzdhetésére erőt és kitartást. A mi tiszteletünk, hálánk, és szeretetünk tovább fogja kisérni a méltóságos báró urat főgondnoki munkálkodásában és örömére fog szolgálni a lelkészségnek, ha bármily csekély mértékben is szolgálatára lehet nemes és hasznos munkájában.

Kérem szeretettel a Méltóságos báró főgondnok urat, hogy ezen családias ünnepélyből kifolyólag is fogadja el kegyesen a belső emberek szívből jövő jó kivánatait és üdvözletét, kérjük, hogy tartson meg minket továbbra is főgondnoki szeretetében és jóindulatában.

A tanintézetek nevében dr. Gál Kelemen kolozsvári kollégiumi igazgató üdvözli:

Méltóságos és Főt. E. Főtanács 1 Méltóságos Főgondnok úr 1

Mikor 25 évvel ezelőtt Méltóságodat az egyház közbizalma a főgondnoki díszes állásba ültette, akkor az egyház egyfelől hű volt történelmi hagyomá-