Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1916. évi augusztus 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1916)
Jegyzőkönyv
76 imádságot, elnöki megnyitót, Győrfi István „A vallás filozófiája“ c. székfoglaló értekezését, Gálfi Ló'rinc dékán üdvözlő' és tanévnyitó beszédjét. A bizottság ajánlja: 1. Méltóztassék megnyugvással tudomásul venni, hogy az akadémia külső és belső fejlődésének útjából már-már az utolsó akadályok is elháríttatván, minden feltétele az intézet színvonala emelkedésének meglévőn, a lassú, de biztos emelkedés és fejlődés útján van. Ennek egyik jeleként látjuk, hogy 8 kollégiumból 340 ívnyi jegyzet áll már a hallgatók rendelkezésére; másik jeleként azt, hogy a tanárok jövője (nyugdíja) biztosítva van. Nem nagyon biztató jelenség, — s ez a fejlődésnek egyik akadálya — hogy nem sikerül a középiskolát végzett jeles rendű ifjakat e pályának megnyerni s talán ez lehet részben oka annak a szomorú jelenségnek is, hogy az önképzésnek a pályamunkák készítésében kínálkozó eszközét csak kevesen és szórványosan veszik igénybe s ezek is kevés sikerrel. 2. Méltóztassék figyelmére méltatni s a tanári karnak is komoly figyelmébe ajánlani azt az óhajtást, hogy a rendes előadások mellett a seminariumi előadásokat úgy kellene berendezniük, hogy ott eredeti (latin, angol, német) és elsőrendű forrásmunkákat együtt olvasván, a tudományos kutatás módszereivel megismerkedjenek s így a szakirányú tanulmányozás megkezdődjék s illetőleg hovatovább elmélyüljön. 3. Egyebekben méltóztassék a jelentést tudomásul venni, a tanári karnak kifejezendő elismerése mellett. A főt bizottság örömének ad kifejezést, hogy a Teol. Akadémia részére iskolai méhes áilittatott, mert, hogy az eszme megvalósulásának messze kiható áldásos következménye lesz, azt szinte biztossá teszi a közokt. kormánynak elismerése és az a tény, hogy a jelentés szerint valamennyi egyházi főhatóságot megkeresett a közokt. miniszter a méhészet tanításának bevezetése ügyében. Hisszük, hogy nemsokára következik ugyancsak az állam támogatásával a faiskola beállítása is. A főt. bizottság is örömmel látná, ha theol. akadémiánkat jelesen végzett ifjaink közűi minél többen keresnék fel, de ezek híjával sem lát okot a nagy elcsüggedésre, mert tapasztalatok bizonyítják, hogy erős akarattal, nagy kitartással és helyes vezetéssel, sok közepes, sőt gyenge tehetségű ifjú is vált olyan emberré, ki helyét minden helyen és minden tekintetben megállotta. Theol. akadémiánkon a mindenkori dékánnak és a
