Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)

Jegyzőkönyv

36

1. Rédiger Géza marosvásárhelyi lelkész.

2. László Balázs iszlói lelkész.

3. Kelemen István felsőrákosi lelkész.

4. Taar Géza nagyajtai lelkész.

5. Szász Dénes haranglábi leik.

6. Ifj. Bartók Endre csegezi lelkész.

7. Marosi Márton kadácsi leik.

8. Székely Kelemen sepsiköröspataki lelkész.

9. Keresztesi Dénes szentgericzei lelkész.

10. Lőrinczi Domokos csehétfalvi lelkész.

11. Gál Mózes sepsiszentkirályi lelkész.

12. Bárka József köröndi leik.

13. Sebe Ferenc pipei lelkész.

14. Győrfi István kolozsvári leik. theol. tanár.

15. Zoltán Sándor homorodszentmártoni lelkész.

16 Buzogány Kálmán abrudbányai lelkész.

17. Ébert András székelyderzsi lelkész.

18. Kincses László füzesgyarmati lelkész.

19. Bálint Ödön vadadi lelkész.

20. Mátyus Gergely iklandi lelkész.

21. Bedő Miklós homorodszentpéteri lelkész.

22. Máté Mihály lókodi lelkész.

23. Bedő Árpád bözödkőrispataki lelkész.

24. Orbán Lajos polgárdii lelkész.

25. Bálint Albert komjátszegi leik.

26. Sigmond József homorodjánosfalvi lelkész.

27. Báró József muzsnai lelkész.

28. Dr. Kiss Elek kissolymosi lelkész.

Ezután a főjegyző bevette az új lelkészektől az esküt, a következő szöveg szerint:

Én N. N. esküszöm az egy igaz élő Istenre, menynek és földnek Teremtőjére, a mi Urunk, Jézus Krisztus szent atyjára s adott írásom erejénél fogva Ígérem és fogadom, hogy egyházi hivatalomban az Istentől rám bízott népnek nemcsak az idvezitő tudománnyal, hanem teljes tehetségem szerinti szent élettel is elöljárója leszek és azon az úton, mely a lelkek amaz üdvösségére vezet: józanul, igazán és szentül élve elől megyek. Azok közül, mik az Anyaszentegyház javára tartoznak, semmit el nem mulasztok és semminemű terhes szolgálatot, ha szintén egészségem, földi javaim s életem veszedelmeztetésével volna is egybekötve: ki nem kerülök. Az Isten és az Anyaszentegyház által rendelt Elöljáróimnak, az egyházi törvények értelme szerint: minden vonakodás, zúgolódás és vakmerőség nélkül engedelmeskedem és magamat teljes erőmből úgy alkalmazom, hogy tisztemet lelkiismerettel, igaz hittel, tiszta szeretettel végezve bé: egykor méltónak ítéltessem meghallani Urunk ama szózatát: „Jól vagyon jó és hív szolgám. Kevesen voltál hiv, többre bizlak ezután.“ Isten engem úgy segéljen és úgy adja lelkem idvességét!