Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)
Jegyzőkönyv
28 11. Főt. és Mélt. Ferencz József püspök úr beterjeszti évi jelentését: Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács! Évi jelentésemet, mely Isten kegyelméből a 39-dik, soha nyomasztóbb hangulattal nem tettem, mint teszem most. Múlt évi főtanácsunk alkalmával is benne voltunk ugyan ebben az irtoztató világháborúban, de akkor legalább abban bizakodtunk, hogy az öldöklő fegyvereknek oly teméntelen neme mellett, a melyeket a technika kieszelt és létrehozott és tekintettel azokra a nagy hadseregekre, a melyekkel megindult, sokáig semmi esetre sem tarthat; egy-két hónap alatt vége lesz. De ime egy éve is elmúlt és még mindig tart; sőt egy második téli hadjárat lehetősége sincs kizárva. Ha bekövetkezik, mitől Isten mentsen meg, természetesen, azt is álljuk hazánk védelmében, mint a hogy eddig is állottuk, még pedig dicső hadseregeinknek a halállal is bátran szembe néző vitézsége és kitartása mellett Isten segedelmével elég jó sikerrel. De nem hiszem, hogy legyen egyetlenegy emberiesen érző szív még ellenségeink között is, a mely a békét ne óhajtaná. Mert csakugyan elég lenne már az áldozat, amit ennek a világháborúnak eddig is meghoztunk, anyagilag szintúgy, mint vérben és emberáldozatban. Valóban, ha majd a háború végével számba vétetnek és közzététetnek mindazok az áldozatok, a melyeket ez a világháború megkövetelt, csak akkor fogunk még igazán megdöbbenni s a remélt győzelem mellett is könnyekre fakadni. A mint megnyitó beszédemben jeleztem, a katonai szolgálatra nézve egyházunkra vonatkozólag egy nehány adattal kívánok szolgálni. Ez év elején ugyanis felhívtam lelkész afiait, hogy írják össze egyházközségeikből a tényleges katonákkal együtt katonai szolgálatra bevonult híveinket s az általam kiküldött rovatos ivet töltsék ki. Ebből megtudtam, hogy körülbelül március hóban 6692 hívünk volt katonai szolgálatban, ami népességünknek 8.36%-a, akik közül a harcokban megsebesült vagy beteg lett és legyengült 960, ezeknek nagy része természetesen ismét visszament a harctérre, elesett 193, — 228 árvát hagyva hátra; fogságba jutott vagy eltűnt 147, vitézségükért ezüst, arany, vagy más érmet és kitüntetést nyert 28. Utóbb a lapokból olvastam, hogy Lőrinczy Dénes egyházköri felügyelő gondnok afia, mint nyug. altábornagy szintén a harcba vonulva, vitézségéért Lipót-rend lovag keresztjéhez a hadi ékítményt kapta kitüntetésül. Ezek az adatok, az utóbbit kivéve, a mint mondám, márciusról szólanak. Ki tudja azóta mennyire nevekedett s