Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)

Jegyzőkönyv

Az E. Főtanács a beszédek elhangzása alatt és után sokszor megújuló lelkes éljenzéssel nyilvánítja örömét és hozzájárulását a szónokoknak az alkalom ünnepélyességéhez illő, a főpásztor jeles tehetségeit, sok irányú állandó munkásságát formában és tartalomban is szépen s a köztudatnak is megfelelően kifejező jellemzését.

A maga részéről is örömmel ismeri el és Istennek mérhetlen jóságáért hálát adva iktatja jegyzőkönyvbe, hogy szeretett püspöke Ferencz József, lelkipásztori, tanári és püspöki működésének ritka, egyházunk történelmében páratlanul hosszú élete, amily súlyosan nehéz, a megpróbáltatások özönében majdnem elsülyesztő küzdelemmel és nehézséggel kezdődött, lassan-lassan a kívánságoknak megfelelő szerencsés módon átalakult, különösen azután, hogy szeretett hazánk alkotmánya helyreállott, Erdélynek az anyaországgal törvényileg biztosított uniója, gyakorlatilag is megvalósult.

Hálás érzettel és köszönő elismerésével nyilvánítja és jegyzőkönyvében megörökítve az utódoknak is tudomására hozza, hogy a ma élvezett szép eredményeknek a megvalósításában számos jeles segítő- és munkástársa mellett, amihez a hívek állandóan kitartó bizodalma, segítő ereje hozzájárult, Ferencz Józsefnek először, mint gimnáziumi, majd mint theologiai tanárnak, a kolozsvári anyaegyház papjának, 39 esztendő óta egyházunk főpásztorának megnyerő és mintaszerű szónoklataival, a pontosságban példás tanári munkájával, irodalmi tevékenykedésével, egyházunk kormányzásában