Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)

Jegyzőkönyv

13 Ferenc alap, a milleniumi alap. A D. F. alap áll most mintegy 55000 koronából, már korábban beadtál 43000 K-nát; évenként felhasznált összegből 1200 K. A D. F. alap igy kitesz nem egé­szen 100000 K-nát. A milleniumi alap most 13.068 K-na 10 fill. A két alap együttesen 110000 korona, mely mind a te személyes gyűjtésed­nek nagy eredménye. Berde Mózes fejedelmi alapítványát egyhá­zunk részére megtevé, mely egyházunk vagyoni állását reményein­ken felül megerősité, arra nagy befolyással voltál; nemkülönben arra is, hogy az alapok kezelésében megtartassanak mindig a nagy végrendelkezők intenciói. Nem terjeszkedem részletek felsorolására, melyeket Önök úgy is jól ösmernek, csak ráakartam mutatni, mily szerencsés kezekben van egyházunk vagyona kezelésének irányí­tása. És megállapítását kívánom azon ténynek : az, hogy egyházunk vagyonilag ennyire gyarapodott és gyarapodhatott — azt mi első­sorban méltóságos és főtisztelendő püspök urunk előrelátásának, egyházunk jövőjéért aggódó megfontoltságának köszönhetjük, — amiért mi neki örök hálával tartozunk. De mit szóljak, ha lépteimmel közelitek a szív birodalmához, ahol édes püspököm, kedves barátom, érző lelkednek kiáradó melegét mindnyájan élvezzük, a hol a barátságos tanács, a lekö­telező szó és az ékesen a szívhez szólni tudás nemes fegyverei előtt meghajlunk és követünk téged, mert tudjuk, hogy amit mon­dasz, az a gondos megfontolás és szeretett egyházadért aggódó lelkednek megnyilatkozása. Hatalmas fegyver kezedben, melylyel soha vissza nem éltél. Már huszonhárom éve, hogy egyházunk szolgálatában mint főgondnoknak csekély tehetségemmel melletted működni köteles­ségemmé lett és ezen hosszú idő alatt a tisztelet és baráti vonzalom, melyet irányodban éreztem, mindig növekedett. Úgy vagyok, mint a vándor, ki a folyam folyását követi: látja, hogy nagyobb, mind nagyobb lesz. Nem ütődik meg rajta, mert természetes. Én is biztosan haladok érzéseimnek ezen utján, mert tudom, hogy nem ér csalódás. Egyszer azt Írtam neked egy levelemben, hogy nekünk: az egyháznak szükségünk van rád, mint a mindennapi kenyérre. Most is csak azt ismételhetem Taitsa meg a jó Isten benned

Next

/
Oldalképek
Tartalom