Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1913. évi október hó 26-28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1913)

Jegyzőkönyv

166

2. Aranyostordai egyházkor.

Az egyházkor tanköteleseinek száma 6 — 12 éves 1406, 13—15 éves 537, együtt 1943. Unitárius iskolába jár 6—12 éves 59. más jellegű iskolába 1253, együtt 1312 növendék. Ismétlőbe 342. Az iskolába járók főösszege 1654, ami a tankötelesek 85.1 százalékát teszi,

A tankötelesek számában a csökkenés a múlt évihez képest 19, a feljárók ellenben szaporodtak 64-gyel. A kör területén 2 felekezeti iskolában és 14 másjellegü iskolában részesültek növendékeink általános és vallásos oktatásban.

Mészkőn levő felekezeti iskolánk épülete jó karban van s tanterme a törvényes követelményeknek megfelel. Az iskolázás szeptember 16-tól kezdve junius hó 18-ig akadály nélkül eredményesen folyt. A tananyagbeosztás jóváhagyva, az iskolai ünnepélyek megtartattak. Lőfi Béla tanító afiának vizsgálóbiztos és iskolaszéki elnök a kiváló eredményért elismerésüket fejezték ki. Szinden iskolánk jókarban van. A szükséges iskolai felszerelések megvannak. Tananyagbeosztása jóváhagyatott, az anyag fel volt dolgozva. Az évvégi eredményt vizsgálóbiztos jónak minősíti, ami elég szép egy oly iskolában, hol a növendékek felerésze idegen nyelvű. Az iskolai ünnepek megtartattak. Növendékek hiányában az V.-ik osztály és az ismétlő iskola nem volt beállítva.

Más egyházközségeink tankötelesei nagyobbára állami iskolában részesültek gondos hitoktatásban. A köri nevelésügyi bizottság jelentése ezúttal inkább általánosságban mozog s a tárgyhoz kötött részletek felsorolása és összefoglalása helyett csekélyebb értékű általános megállapításokat tartalmaz. Aztán, mig egyfelől azt mondja, hogy a hitoktatás és énektanítás eredménye az egyházkörben általánosságban kiváló, másrészt állítja, hogy a hittan tanítása nem elég tervszerű, nem elégséges s a tananyag feldolgozása nem egyöntetű. Nagyon feltűnő, hogy egyik hitoktató a IV. osztályban azt tanítja, mit a másik az V-ikben, vagy épen a Vl-ikban. Túri lelkész hitoktató afia pedig még mindig Kriza és Símén kézikönyvénél tart, a petrozsényi pedig idegen egyházi írók könyveit használja. (Bodor János és Rutkay Sándor) Úgy gondoljuk, hogy az utóbbi apró részletek