Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1912. évi október hó 27-29-én napjain Kolozsvárt tartott gyűlésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1912)
Jegyzőkönyv
5 házunk ügyei iránti érdeklődésüknek. Amint a tárgysorozatból niéltóztatnak látni, anyagunk a tanácskozásra rnöst is bőven van. Az elintézendő tárgyak egy része, talán a nagyobb rész olyan, amelyeket egyszerűen és a legnagyobb örömmel vehet tudásúi a Mlgs és főt. egyházi főtanács; de vannak olyanok is, amelyek több felszólalásra, sőt némelyek még aggodalomra is adhatnak okot. De hát mikor volt és mikor lesz egyházunk abban a helyzetben, hogy gond és aggodalom ne terhelje azokat, ákik annak javát és előmenetelét szívókon hordozzák és azt munkálni hívatva vannak? A fődolog az, hogy se a jóban ne bizakodjunk el, se a rossztól ne rettenjünk meg, ne veszítsük el bátorságunkat. Isten nem hagyott el eddig se, bizzunk Benne, hogy nem fog elhagyni ezután se. E bizalom mellett azonban tegyünk meg mi is mindent, amit megtehetünk kis Sionunk építésére, megerősítésére; mert csak így nem vallunk szégyent reménységünkben. De hál vájjon megteszünk-e mindent, amit megtehetünk egyházunk érdekében? E kérdésre a feleletet megadják a nemsokára felolvasandó évi jelentések. A magam részéről és ezt örömmel nyilvánítom — egyházi életünket elég élénknek és hizlalónak találom. Istennek legyen hála érette, nem hiányzik ebből a hajtó erő: egyházunk és vallásunk szeretete, mely nagyjában legalább egyházunk összes tagjait munkásságra, tevékenységre indítja, mint a hogy a gőz egv gépben minden kereket mozgat és azt előbbre ■viszi. Általában tehát panaszra nincs okunk. A haladás, ha kismértékben is, de szellemi és anyagi téren egyaránt látható egyházunkban. Sőt az a hajtó erő néhol talán még túlfeszültségben is van. amit mérsékelnünk kell, nehogy robbanást idézzen elő. Igen, Mlgs és főt. egyházi főtanács! én oly törekvésekéi és mozgalmakat is látok egyházunkban, amelyek úgvan mind vagy legalább nagyobb részben egyházunk és vallásunk szeretedére vihetők vissza, de erőink túlbecsüléséből származnak. A sok indítvány között, amelyek