Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1911. évi október hó 29-30. napjain Kolozsvárt tartott gyűléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1911)
Jegyzőkönyv
— 60 — érdekeinek előmozdításában időt és fáradtságot nem kiméivé, közreműködni. 3. Azokban az egyházközségekben, amelyekben még felekezeti iskoláink megvannak, ezeknek feladása esetében, amennyiben önálló kántori állást szervezni nem tudnak, minden utat és módot el kell követni arra nézve, hogy oda legalább egy olyan unitárius vallásu községi vagy állami ; tanító kinevezése biztosittassék, aki a kántori teendőkre is kötelezve legyen. 4. Minthogy ma is van egy nehány olyan egyházközségünk, amelyekben a kántorság nincs egybekötve a községi vagy állami tanítósággal, de arra sincs módja, hogy kántorságra minősített kántort tartson, csak egy-egy felfogadott énekvezetővel segít magán a hogy lehet, ezeknek, s általában a csekélyebb fizetésű kántorok fenntartására e célra az évi államsegélyből kiszakított legalább 4—5000 korona összeg, mint eddig, ezután is az államsegélyből kiszakittatik és a mennyiben ebből valami megmarad, vagy idővel az államsegélyből e célra magasabb összeg lenne kiszakítható, a megmaradó összeg külön, kántori alap címen kezeltetik. 5. Tekintettel azon zavarokra a nelyek egyes helyeken már is mutatkoznak, hogy nyugalomba ment tanítók, a kik kántorságot is viseltek, nyugalmaztatásuk után is kántoroknak megakarnak maradni, mondja ki az E. Főtanács, hogy az ilyen kántortanitók tanítói nyugalmaztatásukkal egyidejűleg a kántorságról is kötelesek lemondani s a tanítóság nélkül nem tekintetnek kántoroknak. A főt. bizottság elfogadásra ajánlja. Az E. Főtanács a) az E. K. Tanács előterjesztését tudomásul veszi, egyben meghatározza, hogy a jövőben minden tisztviselőnek a kinevezéséről, illetőleg megválasztásáról megfelelő okmány adassék ki. Meghatározza, hogy a tisztviselők uj állásba lépésükkor újra esküt tegyenek.
