Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1911. évi október hó 29-30. napjain Kolozsvárt tartott gyűléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1911)
Jegyzőkönyv
19 — ságuk, hitbuzgóságuk s egyházuk iránti szeretetük, áldozatkészségük rovására. És hogy mily erősen ragaszkodnak szülőföldjükhöz, ennek valóban szép bizonyítéka az, hogy amióta Lőrinczy Dénes, nyug. altábornagy afia is ősei hajlékába haza telepedett, akik Szentábrahámról származtak, az ország minden részéből évenként egyszer egybegyülnek, hogy egymást köszöntve, rokonaikat meglátogatva, velük együtt imádkozhassanak abban a templomban, amelyben gyermekkorukban először hangzott el ajkaikról az unitárius hitvallás: „Hiszek és vallók egy Istent“. Ez az egybegyűlésük a jelen évben éppen a jubiláns napot megelőző napon volt s ez is emelte annak fényét. De résztvettek a templom 100 éves fennálásának emlékére rendezett szép ünnepélyen a környékből is valláskülömbség nélkül oly nagy számmal, hogy a külömben elég tágas templom is szinte szűkne'c bizonyult. Szándékom volt Szentábrahámból még egy pár egyházközségünket meglátogatni, de egészségi állapotom ebben megakadályozott. Azonban alkalmam volt az ünnepélyen szomszédos egyházközségekből szintén megjelent híveink közül többekkel érintkezni s őket buzdítva üdvözölni. 6. Angol és Amerikai testvéreink évi segélyüket ez évre is megküldötték budapesti s ezzel kapcsolatban levő egyházközségeink számára. A múlt évben a Dávid Ferenc ünnepélyen itt járt testvéreink a Déván épitendő templom költségeire szintén megörvendeztettek maguk között gyűjtött adományaikkal. Legközelebbről pedig Sharpe Emilia kisasszony, aki Londonban a Channing House Schoolbau egy magyar unitárus leány részére alapítványt tett, Manchesterben az „Unitarian Home Missionary College“-hoz is tett egy lelkészi állásra készülő ifjú számára évi 110 font sterlinget kitevő alapítványt, hogy ne csak Oxfordba, hanem Manchesterbe is küldhessünk ezután egy-egy lelkészjelőltet vagy növendéket. Valóban páratlan Sharpe Emilia kisasszonynak egyházunk iránt nyilvánuló ez a nagy jóindulata és áldozatkészsége. E. K. Tanácsunkból hálásan megköszöntük ez újabb alapítványt a kisasszonynak. Nem lehetetlen, hogy az alapitványozásra azon intézet igazgatója Gordon Sándor barátunk és