Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1911. évi október hó 29-30. napjain Kolozsvárt tartott gyűléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1911)

Jegyzőkönyv

\

— U —

az E. K- Tanácsot, hogy a néhai Kriza János költő-püspök nagy értékű egyházi dolgozatai kiadása érdekében tegye meg a szükséges lépéseket, mert meg van győződve, hogy mind az irodalomnak, mind a vallásos életnek díszére és hasznára lesznek.

Az E. Főtanács Kriza János püspök nevét óhajtaná arany betűkkel iktatni be jegyzőkönyvébe, ezzel az ünnepélyes alkalommal, midőn születése századik évfordulóján tagjainak és az egész egyház mindenik öntudatos tagjának a szive hálás érzelemtől dobog ő érette, aki nehéz és válságos időben ifjúi erővel és nemes lelkesedéssel állott kolozsvári anyaegyházközségünk élére és lelke értékes kincseivel táplálta gyakorta csüggedező lelkűket, soha nem csüggedő reménységével élesztette a kitartás erejét nemcsak egyházközsége, hanem egész egyháza tagjaiban. Óhajtar á E. Főtanácsunk meggyőzőleg erősíteni meg mindenek lelkében azt a tudatot, hogy az önzetlen, hű munkást, aki még a nélkülözések mindennapi súlyát és szenvedését is érezte s panasz nélkül viselte, a tisztelet és hála mirtus-koszorujával övezi időtlen időkön keresztül. Nagynevű püspökünk Kriza János az unitárius egyház hálás tiszteletét érdemelte ki püspöki munkásságának hosszú tizennégy esztendeje alatt végzett lankadatlan buzgalmai törekvéseivel és azzal a tekintéllyel, amelyet mint költő, mint több irodalmi társaság tagja hazánkban és mint az angol és amerikai unit. atyafiakkal kötött barátság egyik megteremtője és ébrentartója, külföldön is szerzett egyházunknak. Ezen kegyeletes