Boros György: A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1910. évi október hó 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyüléséről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1910)

Jegyzőkönyv

12

ségre beadott összesen 103 szavazat Ebből kapott Dr. Boros György 64, Vári Albert 20, Csifó Salamon 17, Péterfi Dánes 1 szavazatot, üres szavazat 1.

E. Főtanács dr. Boros György afiát egyházi főjegyzővé megválasztottnak jelenti ki, a főjegyzői esküt beveszi s ezzel őt a főjegyzői székbe beiktatja. A főtisztelendő püspök ur meleg, szívélyes főpásztori szavakkal üdvözli és buzdítja, mire főjegyző afia meghatottsággal Ígéri, hogy hivatalának is, valamint egyházunknak, hűséges tisztviselője leszen, minden ereje és tehetsége szerint.

10. Elnök ur ő Méltósága fölhívja a tanácstagokat a templomba vonulásra, ami megtörténvén meghallgatta Bölöni Vilmos székelyudvarhelyi lelkész afia magasztos imá ját és a Róm. VIII.22., 23. o. Filip II. 1—2 v. alapján tartott beszédét, amely eszmei tartalmával megnyerte a köztetszést.

Istentisztelet után a gyűlés újból megnyittatván:

11. Főtisztelendő püspök ur megteszi évi jelentését a következőkben:

Méltóságos és főt. Egyházi Főtanács!

Midőn évi jelentésemet, mely Isten kegyelméből a 34-ik, megteendő vagyok, habár megnyitó beszédemben erről már megemlékeztem, évi jelentésemben sem mulaszthatom el, a Dávid Ferencz születésének 400-ik évfordulója alkalmából f. évi augusztus havában tartott emlékünnepélyünkről megemlékezni. E megemlékezés nekem annál jobban esik, mert anélkül, hogy dicsekedni kívánnék vele, nem kis részt tulajdonítok magamnak a Dávid Ferencz nagy szellemének ez ünnepéllyel történt igazságszolgáltatásból. Hiszen amint tudva van, elitéltetése következtében egyházunk is kénytelen volt őt megtagadni. Háromszáz éven át vele neve is el volt temetve. 1868-ban Tordán tartott háromszázados zsinatunkon mondott egyházi beszédemben talán én gyújtottam meg az első mécset