Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1909. évi augusztus hó 29-31. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1909)
Jegyzőkönyv
— 5 dezése szempontjából. Hiszen egy országos törvényhez, úgy gondolom, nem szükséges pápai engedmény. De ami most megdöbbentőbb lehet a decretumnál is, ez az az instructio, a melyet a róni. kath. püspöki kar a vegyes házasságok érvényét elismerő pápai decretum végrehajtása tárgyában a klérushoz kiadott s a mely nem éri be azzal, hogy a röm. kath. lelkészeket arra hívja fel, amit eddig is gyakoroltak, hogy híveiket, a mennyire csak lehet, a vegyes házasságoktól visszarettentsék s az ilyen házasságokat minden alkalmas eszközzel megakadályozni igyekezzenek, ha pedig ezt el nem érhetnék, akkor minden erővel azon legyenek, hogy mindkét nemii gyermekeiknek a kath. vallásban való nevelése biztosittassék. Ennyivel, mondom, be nem érve, a róm. kath. püspöki kar tovább megy s instructiojában szószerint ezeket mondja: „Ami pedig azokat illeti, akik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyes házasságot, különös gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradságot nem sajnálva arra törekedjetek, hogy buzgólkodástokkal, eszélyességtekkel és leleményességtekkel — ismétlem — eszélyességtekkel és leleményességtekkel — az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek. Azokat a katholikusokat, akik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek, hogy biinbánatra indíttatva, a magokra és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek, főként pedig, hogy gyermekeiknek katholiküs neveltetéséről lehetőleg gondoskodjanak. Mert, bár a polgári törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek katholiküs neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja. A menynyiben pedig az ilyen katholikusok bűneiket meg nem bánnák és azokat, a miket az egyház, a mikor a vegyes házasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni teljesíteni nem volnának hajlandók, az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magokat a feloldozásra.“ Hát ez, Mélt. és főt. egyházi főtanács, egy kicsit talán
