Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1909. évi augusztus hó 29-31. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1909)

Jegyzőkönyv

— 18 —

kegyelettel lenni e nagy alapitó jóltevőnk emléke iránt, kinek nagybecsű alapítványából más szükségeink mellett most már azon özvegy papnéinknak, kiknek férjök a belsőemberi nyugdíjintézet létesítése előtt elhaltak és igy semminemű segélyben nem részesültek, ez évre 200 kor. segélyt hozhattunk javaslatba, hasonlóan özvegy kántortanitóknénak 100 koronát, kisebb segélyben részesítve még olyan nyugdíjjogosult lelkészeink özvegyeit is, a kiknek e czimen nincs 400 kor. évi özvegyi segélyök. Legyen áldott ez özvegyekért is a nagy alapitó emléke !

5. Angol és amerikai testvéreinkkel, a kik ez évben is megküldötték megbecsülhetetlen segélyüket, az érintkezést levelezés utján az eddigi módon igyekeztem fentartani. Sajnos, hogy Oxfordba, a Manchester Collegeba, a hol a múlt tanévben sem volt papjelöltünk, a jövő tanévre sem küldhetünk. A Channing House Schoollal azonban Londonban szerencsésebbek vagyunk ; mert oda, úgy hiszem, módunkban lesz egy, esetleg két leányt is küldeni.

6. Két dolgot kívánok még a Mélt. és főt. Egyh. Főtanácsnak tudomására hozni, a mikről a lapok utján is értesülve lehet ugyan mindenki, de kedves kötelességemnek tartom hivatalosan is jelentést tenni azokról. Az egyik az, hogy a dunántúli ref. egyházkerület nagyérdemű nüspöke Mélt. és főt. Antal Gábor ur 40 éves tanári és lelkészi működése alkalmából Komáromban jubiláris ünnepélyt ren dezvén s arra egyházunkat is testvéries érzéssel meghiván, miután magam személyesen abban legnagyobb sajnálatomra részt nem vehettem, hogy ezen ünnepélyen egyházunk képviseletien semmi esetre se maradjon, Józan Miklós esperes és Ürmössy Miklós egyh. tanácsos afiait kértem fel és bíztam meg, hogy a jubiláris ünnepélyen egyházunkat képviseljék, akik e megbizatást készséggel elfogadták s a kitűzött napra Komáromban megjelenve, az ünnepélyben részt vettek és ott Józan Miklós esperes afia a nagyszámú üdvözlők sorában egyházunk nevében is élőszóval a legmelegebben üdvözölte a jubiláns nagyérdemű püspök urat, amit a püspök ur a legnagyobb örömmel fogadott és megköszönt.