Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt 1908-ik évi október hó 25-27-én tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1908)

Jegyzőkönyv

88 —

segélyezését, örömünket fokozza egyfelől az a tudat, hogy hazánk kormánya valahára felismerte azt az erkölcsi és anyagi erőt, mi vallás közönségünkben rejlik s annak megerősítésére és fokozására siet; másfelől pedig az a tény, hogy a tetemesen megnövekedett segély okszerű felhasználásával most már nemcsak egyházközségeink és egyházhiveink alig elviselhető egyházi közterhein valamit enyhíthetünk, hanem a haladó korral növekedő tisztviselői magasabb igényeket is méltányolhatjuk, sőt megdöbbentően megingott közalapi egyensúlyunkat is ez idő szerint helyreállíthatjuk.

Jóllehet ezen tekintélyes állami segítség által sem tekinthetjük mindazon jogosult igényeinket kielégitetteknek, melyeket az 1848. évi törvényhozás előrelátó bölcseséggel vallás közönségünk részére biztosított, mégis hangoztatnunk kell, hogy e most felemlített tényben; továbbá a tett kormánynyilatkozatokban és a már íoiyamatban levő előintézkedésekben annyi reményt nyújtó és annyi bizalmat gerjesztő jóakaratot tapasztaltunk, hogy feljogosítottnak érezzük magunkat arra, hogy e meggyőződésünknek az aggodók megtartására, a kishitüek meggyőzése és az elfogultak felvilágosítása czéljából kifejezést adjunk.

2. Bár a megnövekedett állami segítés egyházi szervezetünk minden hiányát kiíoldozni, minden üregét kitölteni nem is képes; mégis hangsúlyoznunk kell, hogy abból egy-egy türelemreképesitő s egy-egy várakozásra jogosító harmatcsepp vallásközönségünk csaknem minden epedő kelyhébe hullott.

Hogy a most felosztott 100000 K-nak több mint 56°/o-a közalap egyensúlyának helyreállítására fordittatott s hogy a központi tisztviselők anyagi helyzete a vidékiekével arányban nem álló előnyben részesittetett s hogy a vallásközönségünk fundamentumát képező egyes egyházközségek részére csak szeletkék juttattattak, azt ez úttal csupán feljegyezzük.

Tesszük pedig azért, mert a kiutalt összeget sem véglegesen megállapítottnak nem hisszük, sem azt intéz-