Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsának 1907. évi augusztus hó 25. és következő napjain Csókfalván tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1907)
Jegyzőkönyv
81 egyezését abba, hogy a felszentelés ne az 1751. évi Főtanács által megállított módon, egyénenként, egymás után, hanem együttesen, egyszerre történjék, miáltal a felszentelés jelentőségéből semmit sem vészit, s a tanácskozásra több időt nyerünk. Zsinati Főtanács egyértelemmel beleegyezett az új papok felszentelésébe, valamint abba is, hogy a felszentelés ez úttal ne az 1751. évi Főtanács által megállított módon, egyénenként egymásután, hanem együttesen, egyszerre történjék. Megnyervén a Zsinati Főtanács beleegyezését, püspök a felszentelendő lelkészeket az Isten házába vezérelte Ez alkalommal az ünnepi beszédet Gvidó Béla esperes tartotta, alapul vévén Ezekiel próféta könyvének III. rész 4-ik versét: „Embernek fia eredj, menj el Izrael házához, és szólj az én szómmal nekik. Közben elzengett összhangzó ének után a püspök tartott kizárólag az új lelkészekhez intézett beszédet, kötelességeiket illetőleg. Intelmi beszéde végeztével ismételten feltette a kanonikus kérdéseket s felhívta főjegyző afiát, hogy az új lelkészek nevét írassa be a felszentelt lelkészek anyakönyvébe s vegye be tőlük a lelkészi esküt. Mindez megtörténvén, felszenteltettek névszerint a következő ifjú lelkészek: Kelemen Sándor, kőrispataki lelkész. Kökössi Mihály, tordátfalvi lelkész. Kovács István, pipei lelkész. Kovács Lajos, kissolymosi lelkész. Végh Benjámin, árkosi lelkész. Halmágyi János, vadadi lelkész. Dr. Pázsint Mihály, szentmihályfalvi lelkész. Nagy Dénes, alsójárai lelkész. Veress György, nagyajtai lelkész. Gálfi András, iszlói lelkész. Szén Mihály, homoródszentpéteri lelkész. Kiss Károly, polgárdii lelkész. Pap Gyula, tarcsafalvi lelkész. Molnár Kálmán, bordosi lelkész. Bedő Gábor magyarsárosi lelkész. Püspök megáldotta a gyülekezetét és az ünnepély közszónok, Kelemen Albert imájával véget ért. 6
