Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsának 1907. évi augusztus hó 25. és következő napjain Csókfalván tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1907)

Jegyzőkönyv

34 —

határozza a megválasztott főgondnoknak gyönyörű programmszerű beszédét, melylyel megválasztatását a Főtanácsnak megköszöni, valamint a püspök beszédét is, melylyel a választott főgondnokot főgondnoki székében üdvözli.

Fekete Gábor főgondnok beszéde.

„Méltósdgos és Főtisztelendö Zsinati Főtanács!

A díszes főgondnoki állásra történt megválaszíatásom s ezen választásnak különös értéket kölcsönző egyhangúsága, megtöltötték szivemet és annyira áthatották egész valómat, hogy úgy érezem magamat, mint aki egy mély álomból felébredve kábultságából egy ideig nem tud magához térni. Én is alig tudok szavakat találni, hogy ennyi kegyességgel szemben, el nem múló hálámnak és bensőségteljes köszönetemnek, megfelelő módon kifejezést adjak.

Mélyen átérzem azon megtiszteltetés nagy értékét és jelentőségét, amelyben részesíteni kegyesek valának, annak a legnagyobb kitüntetésnek, amelyet az Egyház világi hívének adhat és a mely elismerés annyi érdemes és méltó atyánkfia mellett, most csekélységem felé fordult.

Mélyen átérzem, hogy ezen magas állással, nemcsak disz és tisztesség, hanem felelősségteljes fontos feladatok és terhes kötelességek is járnak, a melyeknek hiv és lelkiismeretes teljesítése, eredményes betöltése, sok tudást és még több tapasztalatot; sok körültekintést és előrelátást s még több tapintatot és önmérsékletet; sok önállóságot és függetlenséget s még több jóindulatot és atyafiságos szeretetet kíván s mindezek mellett erős hazafias érzést, felekezeti elfogultságon felül álló egyházias gondolkozást és valódi, tiszta unitárius szellemet feltételez — s úgy érzem, eme sok nagy kívánalommal szerény tehetségem és gyenge erőm nem áll arányban.

Aggodalom és kétkedés száll tehát lelkemre, hogy lehetséges lesz-e megtalálnom azon helyes útat, melyen