Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsának 1907. évi augusztus hó 25. és következő napjain Csókfalván tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1907)

Jegyzőkönyv

— 4 —

Egyházunk is a letelt kilenczvenkilencz év alatt nagy átalakuláson ment át. de az rázkódtatás nélküli, természetes fejlődésünk műve. S habár jöttek is legyőzendő akadályok, akadtak mindig több generation át férfiaink, kik a vezetést egymástól átvéve, mindenik ugyanazon szeretettel és áldozatkészséggel vitte előre egyházunk ügyét a siker felé, mely sötét múltúnk hagyományos, áldásos öröksége. Működésünkkel egyházi szervezetünk autonomikus intézményeit biztositottuk és fejlesztettük, melyeknek kezdetben csak körvonalai voltak láthatók; azokat benépesiteni, mozgó, cselekvő szervekké alakitani kellett, ily móddal megtermékenyítvén addig parlagon hevert földeinket, hogy azok egyházi életünknek erősítő pillérei lehessenek. Ezek egy részének foganatosítása, mint például az unitárius egyházi törvények megalkotása az újabb korra maradt és mi léptettük életbe.

Ehhez csatlakozott azon nehéz feladat, mely anyagi körülményeink silány állapota mellett, ezeknek javítását tűzte czélul és egyszersmind kulturális missiónk betöltése végett — melyre egyházunk mindig nagy súlyt fektetett — nevelésügyünket, iskoláztatásunkat kívánta gyarapítani.

Ezen kettős czél, mint világitó pont áll előttünk egyházi életünkben — alárendelve, mint fődolognak egyebet — irányítva cselekvéseinket.

Ha száz év távlatából visszatekintünk egyházunk akkori belső állapotára, megtaláljuk ezen most említett rokon vonást a múlt és jelen között. Jelszavuk, mint az a mienk is: Haladás a közművelődés terén, karöltve az anyagi javak gyarapításával.

Ezen czél érdekében járta be egyházközségeinket — segélygyűjtés végett — Lázár István püspök is. Ugyanakkor, azon múlt idők szellemét híven tolmácsolja Petrichevich-Horváth Ferencz főgondnok, ki huszonhat éves főgondnokságát a kolozsvári főiskola megépítésével kezdette meg, és a midőn ennek támogatására gyűjtést indított 1779-ik évben, az esperesekhez és felügyelő-gondnokokhoz intézett körlevelében igy szól: „Nincs ma rendünkön se úr, se asszony,