Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsának 1907. évi augusztus hó 25. és következő napjain Csókfalván tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1907)
Jegyzőkönyv
16 nőkkel, ezek között nem egy hírneves hittudóssal érintkezve, ez úton a mi egyházunk is szélesebb körben lesz ismertté s hiszem, rokonszenvesen fogadva a szivekben. Valószínűleg több amerikai unitárius egyházközséget is meg fog látogatni, esetleg kivándorolt híveink egyik vagy másik csoportját is alkalma lesz felkeresni. Isten segélje nagy útjára s hozza vissza a legjobb egészségben és a legjobb hírekkel. 6. Mindig fájó érzéssel emlékeztem meg halottainkról, de ezúttal még nagyobb okom van erre, mert a közelebbi Főtanács óta, pedig nem is egy egész év, hanem csak 10 hónap folyt le azóta, egyházi tanácsos afiai közül számra nézve is többen hunytak el, mint rendesen s ezek között nem egy legjobbjaink közül. Mindjárt a múlt évi Főtanács után elvesztettük Benczédi Gergelyt, ezt a munkás, jellemes, minta-embert, a ki évek hosszú során át mint főgymnasiumi tanár, egy ideig igazgató, majd egyházi pénztárnok, leveltár-kezelő, egyházunk történetére vonatkozó okmányok és adatok legalaposabb ismerője és azoknak feldolgozásában fáradtságot nem ismerő iró, oly elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, a melyek őt életében mindnyájunk előtt a legnagyobb tisztelet tárgyává tették s emlékét velünk együtt az utókor is kegyelettel fogja megőrizni. E jelesünket alig sirattuk el, csakhamar őt követte a halálban itt Kolozsvárt Ejszaky Károly, ez az ifjú kedélyű jó öreg, szellemes iró, a ki bár nem volt született unitárius, midőn hozzánk csatlakozott, szívvel lélekkel azzá lett, hitvilágunkkal magát teljesen azonosította s közügyeinkben mindig szívesen részt vett. Ugyancsak itt Kolozsvárt vesztettük el Nagy Györgyöt, a ki szerény viszonyai között is mindig az elsők között volt, ha valamely egyházi czélra áldozni kellett. Marosvásárhelyt elhunyt Grúz István, nyug. kir. táblai biró, egyházi tanácsos afia, a ki egyházi közügyeinkben ugyan zárkózott természeténél fogva nem igen vett részt, de mint a vallásos buzgalmáról ismert kolozsvári régi Gruzcsaládnak ivadéka egyházunk és vallásunk szeretetét melegen ápolta mindvégig keblében Budapesten Sebes Pál nyug.
