Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt, 1905. évben tartott két rendbeli üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1905)

B) A rendes Főtanácsi határozatokhoz

— 34 egész egyházunk osztozott. Nevezett egyházközségünknek, mely­nek eddig csak bejáró lelkésze volt, most már helyt lakó, önálló lelkésze van. Első lelkészének, Vári Albert afiának f. évi julius 2-án történt beiktatási ünnepélyén magam is sze­mélyesen részt vettem, Végh Mihály egyházi és püspöki titkár, Dr. Gál Kelemen és Dr. Nyiredy Géza tanár afiai kíséretében e czélból Székely-Udvarhelyre utazván. A beiktatási ünnepély a Székelyudvarhelyi ev. ref. templomban folyt le, a melyet az illető egyházközség e czélra szives volt felajánlani s az iránt általában oly érdekeltséget és testvéri jó indulatot tanúsított Székelyudvarhely városának egész közönsége, mintha annak is egy hőn óhajtott vágya teljesült volna be azzal, hogy szé­kelyudvarhelyi egyházközségünknek is végre rendes lelkésze van. A megyei és városi hatóságok, a különböző tanintézetek, Székelyudvarhelyt állomásozó katonaság, a polgárság; sőt a vidékről is valláskülömbség nélkül nagy számmal vettek részt a beiktatási ünnepélyben. Különösen a megyei ev. ref. lelkészi karból is számosán jelentek meg azon s más hatóságokkal és testületekkel együtt az istentisztelet után szóval is kifejezték jó kivánataikat. Midőn ezekről a legnagyobb örömmel teszem meg jelentésemet, nem zárhatom azt be azon forró óhajtásom kifejezése nélkül, vajha mielőbb megépithetnök már templo­munkat is Székelyudvarhelyt. A hely erre meg van. A tervrajz is készen. Csak a költségek fedezésére szolgáló összegből hiányzik még. Legyen szabad azért e helyen is felhívnom egy­házi tanácsos afiai figyelmét ez ügyre s felkérem, hogy a ki adományával még nem járult hozzá a sz.-udvarhelyi templom építési költségeihez, ne sajnálja ahoz hozzá járulni; sőt a kik már hozzá járultunk, a lehetőleg ismételjük' és újitsuk meg azt. Menyjünk segítségére mindnyájan sz.-udvarhelyi egyház­­községünk aránylag csekély számú, de buzgó híveinek, hogy miután már lelkészük van, legyen mielőbb templomuk is, a melyben vidám szívvel, vig zengéssel imádhassák az egy igaz Istent! Kapcsolatban ezekkel nem tehetem, hogy hasonló figye­lembe ne ajánljam még különösen hódmezővásárhelyi egyház­­községünket. A Királyhágón túl az 1848. évi XX-ik t. ez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom