Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt, 1905. évben tartott két rendbeli üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1905)
B) A rendes Főtanácsi határozatokhoz
— 22 — foglalván el elnöki székeinket, az azóta lefolyt 29 év úgy öszszeforrasztott gondolatban és érzésben egyházunk érdekeinek ápolásában s tisztünkből folyó kötelességeink teljesítésében főgondnok úr Öméltóságával, hogy lemondása felett érzett sajnálatomat valóban nem tudom elég méltóan kifejezni. A legnagyobb sajnálattal vette E. K. Tanácsunk is a főgondnok úrnak az egyh. főtanácshoz intézett lemondó levelét s ezt nemcsak j.-könyvében kifejezte, hanem erről értesítve a főgondnok úrat, felkérte, hogy lemondását visszavenni s főgondnoki tisztét egyházunk érdekében annak javára továbbra is megtartani méltoztassék. A főgondnok úr azonban az E. K. Tanácsnak e felkérésére adott válaszában ismételten hajlott korára s arra hivatkozva, hogy e miatt kötelességeinek a legjobb akarat mellett sem tud óhajtása szerint, az eddigi módon eleget tenni, lemondását fenntartotta, kijelentve, hogy főgondnoki tisztéről lemondva is, nem szűnik meg egyházunk iránt, mint egyházi tanácsos is ugyanazon érdekkel viseltetni s annak javára és előmenetelére minden tőle kitelhetőt megtenni. Az ügy ily állásában fog Daniel Gábor főgondnok úr Öméltóságának lemondása jelen főtanácsi gyűlésünk eleibe kerülni. Meg vagyok győződve, hogy lemondását egyh. főtanácsunk is, a mily sajnálattal veszi egyfelől tudásul, másfelől teljes igyekezettel azon lesz, hogy valami úton.és módon megnyerje a főgondnok urat tisztének további megtartására, anynyival inkább, mert Istennek legyen hála érette, Báró Petrichevich- Horváth Kálmán úr Öméltóságában még egy olyan főgondnokot bírunk és tisztelünk, a kinek nagy tevékenysége és buzgósága mellett Daniel Gábor főgondnok urnák sincs oka nagyobb aggodalomra azért, mert a maga részéről — sajnos — de a természet rendjénél fogva csakugyan kénytelen az eddiginél szükebb körre szorítani egyházunk ügyei körül főgondnoki tisztében 29 év alatt tanúsított munkásságát, a melylyel nagynevű ősei után magának is örök emlékét biztosította egyháztörténetünk évkönyveiben. Vajha óhajtott reményünk teljesülne és sikerülne Mlgs Dániel Gábor főgondnok urat megnyernünk, hogy díszes és egyházunknak is diszt adó állását megtartsa. Vajha általában
