Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1904. évi október hó 30-31-én Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1904)
Jegyzőkönyv
5 hanem hogy egyházunk iránti buzgóságra és kötelességeink teljesítésére indítsanak. Mint az apostol mondotta volt : >Nem hogy immár a czélt elértem volna, hanem igyekszem, hogy azt elérjem« — ez legyen a mi jelszavunk és mindennapi törekvésünk is. Igaz, hogy kevesen vagyunk; de ez csak egygyel több ok arra, hogy senki se álljon félre, senki se vegye le gondját szeretett egyházunkról, melynek kebelén nőtt fel s annak életadó hitforrásából táplálkozik. Ha mindenki híven és lelkiismeretesen kiveszi részét abból a munkából, a mely egyházunk előmenetelében reá néz, ezután sem fogunk hátramaradni és szégyent vallani. Mert a győzelem sem mindig a nagy hadseregtől, hanem még inkább attól a lelkesedéstől függ, a mely ezt hevíti. Az is igaz, hogy gondterhes viszonyok között élünk. Az élet annyi teherrel nehezedik mindnyájunkra, hogy az egyház gondja könnyen háttérbe szorulhat az olyanoknál, a kik annak valamely különös jelentőséget és becset egyáltalában nem tulajdonítanak De a kik szeretettel csüngnek azon, a kiknek életelve az Ur Jézusnak ama mondása: »Keressétek először az Istennek országát s annak igazságát«, azok a legterhesebb életviszonyok között is mindig kapnak időt és alkalmat az egyházért is tenni valamit s meghozni annak érdekében a magok több, vagy kevesebb áldozatát. Mert habár egyházunk fenntartása s annak előmenetelére irányuló törekvésünk az újabb időben jelentékeny erőforrásokhoz jutott is azon alapítványokban s ezek között különösen b. e. Berde Mózsánk, reánk nézve igazán fejedelmi hagyatékában, a melyekkel ma Isten után rendelkezünk, habár ugyancsak az újabb időben az állam sem vonja meg tőlünk se segítő kezét; sőt az 1848, évi XX. t. czikknek, ha nem is szó szerénti, de érdemileg végrehajtása munkába vétetvén, ezzel nekünk is kilátásunk lehet egyházi terheinknek némileg könnyebben leendő elhordozására; de mindezek mellett sem lehet és nem szabad önerőnket megzsibbadni engedni. Mert valamint az az épület, a melyet csak külső támaszfalak tartanak fenn, előbb-utóbb összeomlik : szintúgy egyházunkat sem tartják fenn pusztán a külső támaszok, ha önmagában nincs ereje. S minthogy én
