Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1903. évi augusztus hó 23-24-én Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1903)

Jegyzőkönyv

7

azért, mert a megye központja ; hanem azért is, mert a megyei két egyházi körünk lélekszáma csaknem megközelíti az összes magyarországi unitáriusok számának felét, tehát méltó, hogy ott jelét adjuk azon jelentékeny lélekszámúnknak, mely a megye területén él.

Ezek folytán az Egyh. Képv. Tanács elkészíttette az építendő templom tervét és költségvetését és újabb felhivást intéztünk az adakozásra.

Azonban ennek eddigelé — hinni akarom — nem a közönbösség, hanem a közelebbi évek szűk termései által bekövetkezett kedvezőtlen gazdasági és pénzügyi viszonyok miatt kedvező eredménye nem lett. De bízom hitfeleim buzgóságában, mikép a helyzet javulásával ezen ügyet felkarolják, az eszmét napirenden tartva annak létrejöttét elősegítik.

Felemlitendőnek tartom a Duna—Tiszamenti elnevezés alatt alakult új egyházi körünket. Ezen terjeszkedés mindnyájunkat örömmel tölthet el. Ennek létesithetése nagyrészben azon szeretett hitfeleinknek köszönhető, akih daczára a távolságnak, nemcsak forró érzéssel viseltetnek irántunk, hanem ennek adományaikkal is kifejezést adnak. Legyenek ez alkalommal is az amerikai és angol unitáriusok legmelegebben üdvözölve, azon sajnálatunk kifejezésével, hogy ezen zsinati összejövetelünkön küldötteiket nélkülöznünk kell, és igy személyesen nem fejezhetjük ki irántuk viseltető őszinte szeretetünket.

Talán a jövő hóban Amsterdámban tartandó szabadelvű vallásos gondolkozók nemzetközi tanácsa tartotta őket távul.

Ezen örvendetes mozgalom, amely a mi rokonszenvünket nemcsak felkelti, de a mi érzelmeinket a lelkiismereti szabadság elvén csaknem azonosítja, alkalmat fog adni küldöttünk által az amerikai és angol hitfeleink iránti forró érzelmeink kifejezésére.

Sajnálom, hogy koromnál fogva hatáskörömben nem fejthettem ki oly tevékenységet, a milyent óhajtottam volna, de e tekintetben kipótolt kartársam báró P. Horváth Kálmán, akinek buzgó fáradozásáért hálás köszönetét mondok. Meggyőződésem, hogy ezt a Zsinat tagjai egyhangúlag ma-