Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1903. évi augusztus hó 23-24-én Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1903)
Jegyzőkönyv
— 16 — Az »Ezredéves alap« ugyancsak f. évi junius 30-ki zárlattal 7726 kor. 66 f. tehát több 459 kor. 15 fillérrel múlt évi jelentésemben kimutatott összegnél. Ez a többlet azonban kivéve báró Petrichevich Horváth Kálmán főgondnok urnák 100 korona újabbi adományát, tisztán csak a takarékpénztárba elhelyezett tőke utáni kamatból van. 7. A múlt évi Egyh. Főtanács 93 és 143 számú határozatai értelmében kiküldött Főtanácsi bizottságot folyó évi évi augusztus 13-ára egybe hivtam. Megjelentek azon Kelemen Albert, Raffaj Domokos, Gvidó Béla esperes, dr. Ferenczy Géza ügyvéd, Végh Mihály, Lőrinczi Dénes, Lőrinczi István lelkész és Pap Mózes tanár afiai. Megbízatásukban való eljárásuk 3 napot vett igénybe. A vizsgálat eredményét a bizottság jelentései tüntetik fel. Én részemről itt csak azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy egyházunkra nézve ez az új intézmény, illetőleg a Főtanácsi bizottságnak ilyen módon előzetes kiküldése nagyon helyes gondolat volt; czélszerüsége és hasznos volta jelen Zsinati Főtanácsunk alkalmából is minden bizonnyal észrevehető és látható lesz a tárgysorozat vonatkozó pontjai tárgyalásánál. Örömmel jegyzem fel itt még azt, hogy a Főtanácsi bizottság tagjai, emlékezetessé kívánják tenni ez új intézmény kezdetét, egy Unitárius nyomda felállítására, annak alapkövéül 122 koronát adományoztak. Az eszme is szép, az adomány is elismerést érdemel. Természetesen, hogy a ezél egyszerre meg nem valósítható De vetés nélkül nincs aratás. S én hiszem, hogy ez az elhintett mag sem fog csira nélkül maradni egyházunk termő földjében. Az adományozott 122 koronát beútaltam a közpénztárba a megnevezett czimen leendő kezelésre. 8. A brit- és külföldi Unitárius Társulat ez évben különböző czimeken több rendbeli segélyben részesítette egyházunkat, amelyek ugyan közpénztárunk gyarapítására nem folynak be, de jelentékenyen hozza járulnak egyházi életünk emeléséhez s ez irányban tevékenységünk fokozásához. Kilátásom van reá, hogy most ez év őszén egy papnövendéket is küldhetünk Oxfordbn az eddigi módon a Társulat és a