Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1902. évi október hó 26-29-én Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1902)

Jegyzőkönyv

4

gyár állameszme megvalósításáért még mindig vívnia kell, új erőt nyert s ezzel a jövő iránti reményünk is, mely súlyos megpróbáltatásaink között, mint vihartól korbácsolt árbocz a hajón, keblünkben nem egyszer inogni látszik, erősebb, biztosabb és megingathatlanabbá lett. Éppen ezért áldom a Gonviselést, hogy nemzetemmel én is örvendhetek e szobor felállitásának, hogy tanúja lehettem leleplezési ünnepélyével nyilvánult országos lelkesedésnek s jelen főtanácsunk üdvözlésére nem találok megfelelőbb szavakat, mintha szemeimet az égre emelve, lelkem egész hevével igy kiáltok fel : „Éljen a haza! Éljen a király!“

Méltóságos és főtisztelendő egyh. Főtanács! Egyházi törvényeink értelmében, Isten segedelmével tehát ismét egybegyültünk, hogy egyházunk ügyei felett tanácskozva, annak réseit kipótoljuk, falait erősitgessük, ha a szükség úgy kivánja, párkányai és pillérei helyett újakat rakjunk; vagyis, hogy egyházunk érdekében megtegyük mindazt, a mi annak nemcsak fenmaradásat, hanem fejlődését és haladását is biztosítja. Mert mint a lelkiismeretes jó gazdának mindig van valami tenni valója birtoka körül: bizony nekünk is van és lesz mindig drága örökségünk, egyházunk körül. Sőt nekem úgy tetszik, mintha e végből hova-tovább mind több dolgunk lenne s a helyett, hogy kevesbednék, inkább gyarapszik a gondunk.

Különben én ezt természetesnek is találom. Nem is lenne jó, ha nem igy lenne. Mert ez azt mutatná, hogy egyházunk megszűnt fejlődni, gyarapodni s nem életképes. Az apostolnak ama nyilatkozata: „Nem hogy immár elértem volna czélt, hanem igyekszem, hogy azt elérjem“ — minden időkre szóló intés és buzdítás, a melyről nem lehet és nem szabad soha megfelejtkezni. Nekünk is, mint egyháznak czélunk a végtelenbe nyúlik. Soha sem mondhatjuk el, hogy azt elértük. De hogy lépésről-lépésre közelebb jussunk ahhoz, mint a hogy az egyház alapítása körül tevékeny apostol is tévé, erre nekünk is szüntelen igyekeznünk kell, ebben nekünk is szüntelen munkásoknak kell lennünk. S hogy ez igyekezetünk megvan, annak talán nem utolsó