Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1901. szeptember 22-25-én -án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1901)

Jegyzőkönyv

29

ként kell hogy lobogjon a késő unokák előtt is. s melyre nézve be kell hogy teljék a költő szava:

A lelkes eljár ősei sir lakához S gyújt régi fénynél új szövétneket

Igen, a letűnt 19-ik évszáz szenvedéseivel és dicsőn kiállott próbáival, annyi kétségeivel és reményével, annyi erényével, áldozatkészségével s annyi ellenséges habok csapkodásainak a kiállásával örök példa, örökké fénylő szövétnek lesz előttünk.

Itt van a 20-ik század! Egy beláthatatlan sivatag, a jövő sötétsége előttünk! Kétséggel, bizonytalansággal nézünk elébe, mert nem tudhatjuk, nem tanit-e majd lemondásra, feledésre ? ! Kétséggel, bizonytalansággal tekintünk előre, de kötelességünkben nem ingadozva; Istenünkben s önmagunkban keressük az erők forrását s e kettő még sohasem hagyott el és e kettő sohasem hagy el.

Tizenegy hónap Egyházunk életéből! S egy száz év koporsója s egy száz év bölcsője mellett kell megállanunk! Minden idő temet, minden idő szül! Múlt száz évnek emléke! . . . Egy nagy lélek áldozatkészségének eredményét, régi főiskolánkat viszed magaddal! Régi főiskolánkat, melyben talán még maguk a kövek is hirdették a tiszta, szent és szeplőtelen unitárismust, a szenvedést és az erőt, a szerénységet és a lelki nagyságot; régi főiskolánkat, az unitárizmus világitó tornyát, híveink apraja, nagyja vágyát, bizodalmát.

„Mindenek elmúlnak s mindenek megújulnak!“ Az új század küszöbén új főiskolánkban állunk most. Új főiskolánkban, amilyenről álmodni sem mertek őseink, s milyet csak tiz évvel is ezelőtt mi alig reméltünk.

Szép e főiskola! Büszkesége, de egyszersmind aggodalma ez minden unitáriusnak. Igen, mert nagy áldozatok árán létesült, sok megtagadást okoz és főóhajunk, hogy erényében, szellemében ne legyen ez soha más, mint volt a régi! Legyen ez szive, szelleme,