Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1901. szeptember 22-25-én -án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1901)

Jegyzőkönyv

23

házközségeink számára az 50 font sterling segélyt. Sőt e czimen a múlt évre az amerikai Unitárius Társulattól is 200 dollárt voltunk szerencsések kapni. Ez utóbbi segély, illetőleg adomány inditott arra, hogy budapesti egyházközségünknél közreműködjem arra nézve, hogy a múlt évben Amerikában alakított unitárius s más szabad irányú hittudósok nemzetközi Konferencziájának, ez év május havában, a brit- és külföldi Unitárius Társulat évi közgyűlésével egyidejűleg Londonban tartott nagy gyűlésére, a melyre engem is, Boros György afiát is meghívtak, de egyikünk sem mehetett el, küldje el Józan Miklós lelkész afiát. Nevezett lelkész aha a gyűléseken, a melyek egy egész hétig tartottak, részt is vett. A nemzetközi konferenczián képviselve volt Anglia és Amerika mellett a Continensnek jóformán minden állama a hittudomány mezején elismert nevű férfiakkal, a kik részint felolvasásaikban, részint szabad előadásaikban gazdag bányáját tárták fel az újabb kort mozgató vallásos eszméknek. E felolvasások rövid időn mind ki lesznek adva s feltett szándékom, hogy azokat bármi áldozattal magyar nyelven mi is kiadjuk. Mert mi nem Írhatnánk vallásunk mellett jobb apológiát, mint a minőt ezekben a felolvasásokban találunk. A mi képviselőnk Józan Miklós lelkész afia is tartott felolvasást, valamint Boros György theol. tanár afia szintén elküldötte egy e ezélra irt dolgozatát.

De a legnagyobb mulasztást követném el, ha angol testvéreinknek egyházunk iránt való rokonszcnvének és nagyrabecsülésének csak a közelebbi napokban tanúsított újabb jeléről is meg nem emlékezném. Értésökre esvén ugyanis angol hitrokonainknak, hogy új kollégiumunkat szeptember hóban fogjuk megnyitni, a megnyitási ünnepélyre többen készültek eljönni. A mikor aztán tudattuk velük, hogy szept. 22-ike előtt az új kollégiumot nem nyithatjuk meg, sajnálatukat fejezték ki, hogy azon nem lehetnek jelen, mert nekik akkorrá már otthon kell lenniok; de ez nem akadályozza meg őket, hogy feltett szándékuk mellett maradjanak s bejöjjenek hozzánk minket meglátó-