Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1901. szeptember 22-25-én -án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1901)
Jegyzőkönyv
E) Átállott egyházunkba....................166 Kilépett egyházunkból . . . . 118 E szerint 48-al többen jöttek egyházunkba, mint a hányán abból kiléptek. F) A lélekszám 1900. év végén volt 69599, a mi az 1899. év végén kimutatott lélekszámhoz képest, mind a mellett, hogy a szülöttek és halottak közötti különbség 437, az utóbbiak javára esik; nemkülönben az áttérésekben is egyházunknak 48 lélek a nyeresége, visszaesést mutat. Úgy látszik, hogy lelkész afiai évről-évre megújitni szokott figyelmeztetésemre is, e statistikai adatok egybeállítására nem nagy súlyt helyeznek, mert visszaesés e lélekszámban az előbbiek szerint egyáltalán nem lehet. S ha mégis ezúttal ez ütötte ki magát, ez csak abból magyarázható ki, hogy vagy 1899-re vagy 1900-ra mutatták ki tévesen a lélekszámot. Az országos népszámlálásból talán pontosabban megtudjuk rövid időn egyházunk lélekszámát is. De azért nem mulaszthatom el ismételten figyelmeztetni lelkész afiait, hogy ne vegyék olyan könnyedén ezt a kimutatást; igyekezzenek pontosan számon tartani lelkészi gondozásuk alá tartozó híveiket. Hiszen e nélkül nem is nevezhetik magokat igazában lelkipásztoroknak. Ez indított arra, hogy a múlt évben még egy körlevélben is felhívtam lelkész afiait s utasításokat is adtam a lelkipásztori gondnak minden irányban leendő kifejtésére és gyakorlására. Esperes atyámfiainak ez iránt beérkezett jelentéseik megnyugtatnak ugyan, de épen a lélekszám adatait illetőleg fennebb látható pontatlanságból kifolyólag nem tartom feleslegesnek jelzett körrendeletemre e helyen is reá mutatni, elvárva lelkész afiaitól, hogy a lelkipásztori gond gyakorlásában magokat ahoz alkalmazni tisztük s egyházunk iránti kötelességüknek ismerendik. Lelkészekről lévén szó, helyén látom megemlíteni, hogy lelkészeink kongruája még mind nincs véglegesen rendezve. A folyó évre az eddigi elszámolás alapján megállapított kongnia kiutaltatott ugyan és lelkészeinknek ki