Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1901. szeptember 22-25-én -án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1901)

Jegyzőkönyv

17

méltatott, a főgondnoki székbe ültetett, mélt. id. Daniel Gábor urat. Ez még ritkább eset; sőt alig hiszem, hogy még előfordult volna. Mert valamint 25 évet ért püspök-elődeim között is volt, főgondnokaink között is épen 4 volt ilyen. Névszerint Daniel Ferencz (1718—1747-ig), Simon János (1732- 1765-ig), P. Horváth Ferencz (1778 1804-ig) s Daniel Elek (1820 1848-ig.) Tehát épen a Dániel családból

mostani érdemdús főgondnokunkon kivül még kettő. Adja Isten, hogy e név sohase is vesszen ki főgondnokaink sorából! De hogy püspöknek és főgondnoknak egyidőre essék 25 éves hivatali évfordulójuk, ez a maga nemében valóban rendkívüli eset. Arról természetesen én nem szólhatok, hogy a főgondnok ur ő Mlgával 25 évre terjedő együttes szolgálatunk, mennyire felelt meg, s hogy általában megfelelt-e a várakozásnak és Egyházunk érdekeinek? Ezt megítélni a Mélt. és Főt. egyházi Főtanácsra s talán még inkább a jövő korra tartozik. Mert a jelenkor Ítéletét, eltekintve a mi személyünktől s egészen általánosságban szólva, a rokon vagy ellenszenv is befolyásolhatja és irányíthatja; mig a jövő kor ítélete megalkotásánál egyedül a történeti tényekre van útalva. Lelkiismeretem azonban nyugodt s megvagyok győződve, hogy a Mlts. Főgondnok ur is ugyanezt elmondhatja, hogy erőink és tehetségeink mértékéhez képest igyekeztünk mindent megtenni hi /atásunk betöltésére, hogy önzetlenül, tiszta kézzel s csupá. szeretett egyházunk közérdekét és előmenetelét tartva szemeink előtt, jártunk el, a mennyire eljárhattunk mindennemű kötelességeinkben. Jöhetnek s adja Isten jöjjenek utánunk hivatottabbak s nálunknál érdemesebbek úgy a főgondnoki mint a püspöki székbe; de több jóakarattal azok sem foglalhatnak helyet azokban.

És mert még a napnak is, az idő ha estvére hajlik, sugarai elvesztik hevöket és a legerősebb fa is őszszel már nem hoz lombokat, legyen szabad legalább részemről elnézést kérnem a Mélt. és Főt. Egyh. Főtanácstól, ha munkásságom az eddiginél is fogyatékosabb lesz. Kérem egyszersmind támogatásukat is, ha Istennek tetszik és jónak

2