Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
VIII. A tanulók segélyezése, jutalmak
312 — A rendre való főzetés lassanként kiment divatból. Később a magán tanítóknak adtak kosztot, de ez is hovatovább mind ritkább lett. E viszony aztán sok szívességre és előzékenységre kötelezte a diákokat is. Névnapokon, lakodalmakon, keresztelőkön s más családi ünnepeken megjelentek, énekkel és versekkel üdvözölték az ünneplőket. Asztalhoz ültették, megvendégelték. De pénzt is kaptak a közös kaszszába, melyen megosztozkodtak. A jó alkalmak kikutatása az explorator tiszte volt. Ő kutatta ki, hogy a városon hol tartanak családi ünnepet. Hirt vitt az ifjúságnak, ha vagy egy gazdag ur érkezett a városba, a kinek üdvözlésére siettek. Sokszor még a fejedelmet is üdvözölték, s pénzt kaptak érte“. Azért jegyeztem ezt ide, mert a mi deákjaink kosztozása is hasonlított és némileg még ma is hasonlít ehhez. A tordai iskolában az én gyermekkoromban a bennlakó tanulók egy része fogadott kosztból élt, más része magán tanítványoknál kapott kosztot, a közeli falukból való tanulóknak pedig naponként vagy hetenként hazulról hoztak minden fajta eleséget. így van ez részben most is. Az eleséget a 13-ik számú, úgynevezett pinczelakásban tartják s onnan viszik ki reggel, délben és estve az iskola-főnök felügyelete alatt. Az 1891/2. tanév óta a jobb módú városi családok felváltva naponként egy nagy fazék ételt főzetnek, melyből minden bennlakó ehetik, a kinek nincs más módon ebédje; sőt még a városi legszegényebb fiuk közül is jut nehánynak. 1899—1900. tanévben életbe lépett a Berde-féle czipó s igy most nagyon kevés unitárius tanulónak kell hazulról kenyeret hozni. 4. Testi nevelés. Az iskola udvarán való játszás, a természetbe, a szabadba való kirándulás bizonyára gyakorlatban volt iskolánk tanulói közt kezdettől fogva. Vidékünknek természeti
