Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)

VIII. A tanulók segélyezése, jutalmak

Anno 1806. a nemes ekklézsia eleibe terjesztvén a nyári deákok iránt a főzetés dolga, mely szerént ez igen gyarló módon praestáltatik és csak egy része viszi az ekklézsiának ezen terhét, tehát a tisztelt ekklézsia fontolóra vévén ezen dolgát, tette és nekem (a rectornak) által küldött ilyetén végzést: hogy minden papbért fizető gazda, gazdasszony fizessen egy forint papbér után 2 garast, ezt az egyházfiak szedjék fel, quietantia mellett a rectornak administrálják és számoljanak, a kik pedig vakmerösködnének, ezek iránt határoztatott, hogy ha halottjok történik, a deákok temetésre menni ne tartozzanak.

Ellenben a nemes ekklézsia megkívánja, hogy a négy nyári deákok közül kettő mindennap, vasárnap pedig mind a négy a templomot elmulhatatlanul gyakorolják.1

A deákok néha rendkívüli természetbeli segélyezést is kaptak a városi polgároktól, különösen nagymennyiségű húst, melyet vagy az ajándékozó főzött meg, vagy niaguk a diákok.1 2

A tordai ekklézsia jegyzőkönyvében 1841. aug. 8-ról a 74. sz. atatt következőket olvashatjuk:

„A székelyföldi tanulóknak gimnáziumunkból mintegy 30 évektől való (a mióta a keresztúri gimn. megnyílt) kimaradása fájdalmas bukást okozván sok tekintetben, azért szükséges az alumnia felállítása. Az ekklézsia tekintélyét emeli a tanítás és nevelés előmozdítása. Inditványoztatik azért, hogy a nem rég megszűnt gyakorlat, mely szerint a szegény tanulók havonkint kántált kenyérrel és főtt étellel tápláltattak, az ekklézsiában ismét ujittassék fel, mivel a hívek kijelentették, hogy az idegen tanulókat most is készek segélyezni, nem ugyan mendikánsi, hanem alumnusi nevezet alatt“.

Ezek a megélhetési források idők folytán változtak, de annyi bizonyos, hogy a tanulók segélyezése, megélhetése

1 Matric. p. 238.

2 Matricula pag 237.

— 302 —