Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

III. Emlékünnepély

A Teológiai Akadémia részéről.

Elmondott#: Dr. Abrudbányai János, teológiai dékán.

■%

Az Unitárius Teológia Akadémiája nevében és részéről kivánom köszönteni Anyaszentegyházunk drága büszkeségét 150 éves évfordulója alkalmából. Az Akadémia, mint testvérintézet ragaszkodását és nagyrabecsülését azzal is ki akarta fejezni, hogy minden tanára eljött erre az ünnepségre s lelkeszerint kíván bekapcsolódni abba.

A mi unitárius életvállalkozásunk a nagyobb magyar életben arányaiban jelentéktelennek tűnik, s mégis tegnap és ma szinte az egész országban mindenki tudta, hogy Székelykeresztúrnak s azon át a magyar unitárius lelkeknek ünnepe van. A kolozsvári vasúti portástól kezdve a marosvásárhelyi Mávaút vezetőségén át, minden székely faluban, amerre jöttünk, mindenki tudta, hogy a zarándokló sereg hova igyekszik. Különösen jó érzés volt látni és érezni, hogy a magyar nevelésügy szolgálatában végzett munka hatásaiban milyen maradandó nyomokat hagyott a lelkekben. Öröm volt az erre igyekvő útvonalakon újra meg újra tisztamosolyú öregdiákokat látni, akik Kassáról, Újvidékről, a Dunántúlról, a Nagyaiföidről, Erdély minden városából és falujából erre felé igyekeztek. Könnyes boldogsággal kérdezgettük: hol van az az édesanya, kinek szíve megdobbanására ilyen egyszerre és ilyen önként nyilatkozó szeretettel és meleg ragaszkodással messzi földekről zarándokolnak fiai. Próbáltuk elemezni az Alma Mater tartós varázsának titkát s azt a csodálatos vonzóerőt, melyet a kebelében felnőttekre minden vonatkozásban gyakorol! És ilyen boldog tépelődésünk között merült fel bennünk a gondolat, hogy amiként az egyetemes magyar nemzeti lélek szintézisében az erdélyi lélek külön hangsúlyozott színnel, mélyebb tónussal és tudatosabb tartalommal létezik, úgy a mi százados küzdelmeinkben kikristályosodó unitárius magyar lelkiségünkben is van egy külön keresztilri lélek, melynek hatását, áldozatos, meleg szellemét, közvetlen tónusát és ragaszkodóbb természetét felismerhetjük minden egyházi vállalkozásunkban. Ezt nem azért állapítjuk meg, hogy a mindnyájunkat egységbe ölelő ünnepségen elválasztó mozzanatokat teremtsünk s nem is azért, hogy vallásos hangulatban sajátságos bókot hízelegjünk a komoly intézmény ünnepi percei elé, hanem egyedül azért, hogy rámutassunk arra az unitárius lelkiségre és vallásos magatartásra, melynek hosszú évtizedeken át melegágya volt ez a drága intézmény, ez a nép életéből kinőtt s ösztönös műve-