Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
I. Véndiákestély
19 hogy miként kell olyan műveltségre szert tenni, amellyel becsületet lehet szerezni saját fajtánknak idegenek előtt is. Kegyelettel emlékezem, volt osztályfőnökömre, az intézet néhai igazgatójára, a jóság emberére Boros Jenő tanár úrra, valamint Lőrinczy Géza és Barabás Lajos tanár urakra, akiknek emlékét szívünkbe zártuk. Ügy érzem, hogy ők ma üzennek nekünk. Azt üzenik, hogj^ a hálát irántuk csak akkor róhatjuk le mi és az utódok, ha mindenki ä maga őrhelyén becsületesen megteszi kötelességét az Alma Mater iránt. Ünneplő Székely Testvéreim! Kedves Ifjúság! Boldogok vagyunk, hogy gyermeki szeretettel üdvözölhetjük az intézet mai tanári karát. Különös tisztelettel tekintünk azokra a tanárainkra, akik a megszállás alatti kultúrmunkából az oroszlánrészt vállalták és Isten segedelmével a felszabadulást s a mai nevezetes évfordulót is megérhették. Köszöntjük Lőrinczy István nagytiszteletű urat — a tanári kar nesztorát. Személyesen teszek bizonyságot amellett, hogy nagy nemzetnevelő munkát végzett az intézetben és az intézet falain kívül. A Dávid Ferenc Egylet tanárelnöke volt és irányítása mellett — felekezetre való tekintet nélkül — jártuk a székely falvakat a román megszállás idején. Természetesen abban az időben az egyház keretében csak unitárius székely községekbe mehettünk, de ott mindig megmondotta Lőrinczy István nagytiszteletű úr a nép előtt, hogy itt más vallású magyar diákok is vannak. Ugyanakkor kifejtette azt is, hogy a legfontosabb az, hogy valamennyien magyarok vagyunk. Én, — mint református vallású diák — kétszer prédikáltam unitárius templomban. Életem legszebb élménye ez. Ebben az intézetben, amely az unitárius egyház büszkesége, sohasem volt felekezeti lélekhalászás. Csak egy nagyszerű dolog történt. Az unitárius egyház az intézet keretében, különösen a nehéz időkben, mindig módot adott és ad arra, hogy minden diák, felekezetre való tekintet nélkül, szolgálja az egyetemes magyar nemzeti eszményt. Ezért mi másvallású diákok és véndiákok, külön hálásak vagyunk az unitárizmusnak. Meg kell említenem a Dávid Ferenc Egylet munkájával kapcsolatban azt, hogy az utóbbi időben a magyar ifjúság és a magyar intelligencia egyrésze — nagyon helyesen — rájött arra, hogy többet kell törődni a magyar faluval, mint eddig. Többen kiadták a jelszót, hogy vissza a faluhoz! Nekünk, keresztúri diákoknak nem kell visszatérnünk, mert mi kezdettől fogva együtt voltunk, együtt vagyunk és együtt leszünk a magyar faluval. Köszöntjük Nagy Lajos1 tanár urat. Mint tanárnak, szakmájánál fogva az a hivatása, hogy a szép iránti érzéket felébressze és fejlessze az ifjúság lelkében. Kétségtelenül a lelki felszabadulás, az emberi boldogság egyik fetétele az, hogy megtanulják az életben a szé-1 Nagy Lajos, Péter Lajos és dr. Szolga Ferenc tanár urak, tb. igazgatók. 2*
