Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

I. Véndiákestély

Mit Atilla s Árpád apánk szerzett;

És nemzetünk ezer éves múltját.

Hétszeri elestjét, s hét feltámadását.

Azt is, hogy „Mit jelent jó magyarnak lenni?“ — Pokol ránk szakadhat: „Hinni és küzdeni!“

Azóta, tudjuk, hogy nem könnyű az élet,

Látván magunk körül szörnyű ellenséget. Átéltük Trianon s a megszállás vészét,

Még el se feledtük hazánk veszteségét.

Erdély, drága földünk két darabra'szakadt,

Az egyik szabad lett, a másik rab maradt.

De akárhogy is lesz, ha élünk, ha halunk,

Tudjuk azt az egyet, hogy így nem maradunk.

A legnagyobb székely középiskolája,

Nem állhat végeken, mint magányos bástya. Reméljük, fordul az idők vaskereke:

Hajrá honvéd! — hangzik Hadúr üzenete. Felröppen a Turul, s a honvéd meg se áll,

Míg el nem tűnik a trianoni határ!

A sors kegyetlenül megsebezte szívünk.

Jó tanárainkra visszaemlékezünk,

Kiktől azt tanultuk: az élet küzdelem,

Elismerés, babér csak hősöknek terem. Megköszönjük most, hogy úgy szerettek minket,

A haladás útján s hitben elébbvittek.

Tanítás hevében, amíg ellobogtak,

Ébredő lelkűnkben világot gyújtottak.

Vigyáztak, hogy porba kallódó gyöngyszemek Székely nép gyermeki soha se legyenek. Köszönjük, hogy jókor megragadták kezünk,

Soha se engedtek, hogy mi rosszak legyünk. Hogyha néhanapján talán megbüntettek,

Azt is azért tették, mert igen szerettek.

Régi gimnázium! te ősi iskolánk,

Szeretve neveltél, mint az édesanyánk!

Áldja meg az Isten, aki alapított,

Aki igazgatott, aki itt tanított.

A főpásztorunkat, ki téged megáldott,

Legyen minden szava ezerszer is áldott!

Áldja az élőket és a halottakat,

Kik lenn porladoznak hideg hantok alatt.

Azt is, aki tanul és aki szeretett,

Hosszú évek múltán, eljött s felkeresett,