Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
hiszen a tanév alatti sok hétre menő gyakorlatok miatt — az őszi mezőgazdasági gyakorlatokon kívül — több osztály csak július közepén végzett a tanévvel. Az 1948-as tanügyi reform után lényeges változást szenvedtek a tantervek: nagyobb teret kaptak a reál tárgyak, csökkent a nyelvórák száma. Rövid ideig megmaradt a latin nyelv (1956-tól a VIII. osztályban — első gimnáziumi osztály, újból bevezetik), de nem tanítottak művészettörténetet, görög nyelvet, egy idő után lélektant, vallás- és erkölcstant. Bevezették a helyi légvédelmi oktatást, politikai gazdaságtant, tudományos szocializmust, marxista filozófiát. A tanerők és tanulók idejének, energiájának jelentős részét emésztették fel — nehezítve az oktató-nevelő munkát — a hatalom felső és alsó szervei által az iskolára erőszakolt különböző jellegű kötelezettségek: gyűlések, politikai körök, kötelező nyelvtanfolyamok, kollektivizálás, jelmondatírás, mezőgazdasági munka, hulladékanyag gyűjtés, hódoló műsorok. Az 1989-es változás után a gimnázium tantestületének szándékát Gergely György igazgató így fogalmazta meg: „1989 december után a tantestület a szakminisztériumtól való leválási szándékának kinyilatkoztatásával kötelezte el magát annak a nemes célnak, mely szerint mindent megtesz azért, hogy az iskola visszanyerje régi rangját és tekintély ét... ”8« Ennek megvalósítása valóban nemes cél, mert a keresztúri gimnáziumnak történelmi hivatása is volt, ami ma is időszerű. Ezt a hivatást nagyon szépen fogalmazta meg Simén Dániel teológiai tanár intézetünk 150 éves emlékünnepén: „Keresztúr más történelmet írt s más jövőt jósol a népi gondolatnak. Történelme örök példamutatás, hangtalan kiáltás, mely mégis visszhangot ver (...); meginog a föld népünk alatt, s jobbjaink közül százezren koldusbotra jutva, új hazát keresni mennek túl a tengeren, Keresztúr, mint vérzőszívű anya, útját állja a székelységnek. Kitárja kapuit, magához öleli a meginduló tömegek gyermekeit s a gyermekeken át a földhöz köti a reményt vesztett szülőket. Az idegen hívás bódulatából öntudatra ébreszti a népet. Mélyből jövő titkos üzenetet küld, mely szívfájdítóbb, mint vészjelző harang kongása (...) A harangok ércnyelve egyre zengi: ébredj fel nép, kelj fel, dobd el sorsod vándorbotját és járj! Támaszod e föld, vezéred az Isten s az ősök szelleme! Nem hitvány cselédje, kitagadott, kóbor bújdosója, de gazdája, örök gazdája vagy e hazának. Véred, hited, munkád csak itt nyer tiszta lényeget!”^ Az 1989-es változásokkal nagyobb szerepet kap a pedagógus egyénisége, bizonyos fokú szuverenitásnak örvend, nem parancsszóra kell tantárgyból azt és annyit megtanítani, amit a felsőbb ellenőrző és irányítószervek megköveteltek. Újból megjelentek a tantervben az évtizedek óta nem tanított tantárgyak: lélektan, logika, világirodalom, amelyeket nagyobb óraszámban vagy több osztályban tanítják. A latin helyet kapott újból, mint a vallásoktatás is. Az iskola igyekszik — éppen az oktató-nevelő munka tökéletesítése, hatékonyságának növelése érdekében — bizonyos fokú autonómiát biztosítani magának. Javul a taneszközökkel való ellátás, főleg a külföldi — francia, svájci, amerikai, kanadai — adományokból: számítógépek, svájci segélyből kapott sokszorosító, színes tévék (francia, német), 15 db videokazetta — részben megtöltve didaktikai anyaggal — saját erőből; 2 db rádió-kazettofon francia adomány, 1 db rádió német adomány, Hi-fi torony — Budapest I. kerületi önkormányzatának ajándéka —, 20 db írógép Svájcból, ami lehetővé tette, hogy az érdeklődő lánytanulóknak az opcionális tárgyak keretében gyors- és gépírást taníthassunk. A sajtóban cikkek jelentek meg az iskolai élet jelentősebb eseményeiről. Fodor S. Sándor tanár, Török Traian szülő tudósításaikban a szoborállításról, a párizsi útról, a 200 éves évforduló előkészületeiről írnak. Saját kiadványokat indítottunk, pl. Szobrot Orbán Balázsnak, Híres székelyek — sorozat — Fekete János tanár összeállításában. 84 85 84 Gergely György: 35 éves véndiák találkozó résztvevőinek köszöntése. 1992. július 4. Kézirat. 85 150 éves emlékünnep. Kolozsvár, 1944. 59. 91
