Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)

Ajánlás

év múlva, „1870. augusztus hóban lakható lett az egész épület", későbbi időre haladva „a külső letakarítása és párkányozása ”.

Sándor János ezután a maga szellemi épülésének szintjeit mérhette azzal, hogy „a Zürichi egyetemre ment első semesterre, a másodikra pedig a Müncheni egyetemre ”, ahol — „mindkét helyen” — ,Jóképpen a természettudományokat és mennyiség- s neveléstant tanulmányozta”, onnan visszatérve Keresztárra a gimnáziumba, 1872 szeptemberétől „rendes tanár” és egyben „könyvtárnok” lett. „1872. szeptember 19-én vette át a könyvtár kulcsát”, amikor „az átadása e könyvtárnak megtörtént e szavakkal: »ott van, a mi van« és a könyvtárban ott volt éppen az évi gyarapodásként Orbán Balázs első keresztúri adománya: „ Orbán Balázs adta a »Székelyföld« czímü 5 kötetes művét ”.

S folyt tovább az iskola története, és azzal együtt az iskolatörténet írójának élete. Részévé vált az iskola történetének pár évvel azelőttről az is, hogy az „50 esztendeig működött" Koronka József porainak „őrzésére a tanítvány i kegyelet 1865-ben egy díszes emlékkövet állított” a keresztúri temetőben, az iskolaépítés hagyományához híven „közadakozás útján” szintén — s úgy, ahogy az „előrejelzésként” már készen megírva ott állt a könyvtár polcán, Orbán Balázs nagy könyvének lábjegyzet es történetében —, és ugyancsak a „közadakozás útján ” vonult be az iskolatörténetbe a síremlékállítás után tíz évvel, 1875 nyarán a távoli európai hitrokon, ijjú Fertwell János, aki eljött az útján Londontól a Fiatfalvára vezető útig, hogy annak folytán az angol és amerikai unitáriusok körében is történjék egy székelyföldiekéhez hasonló „vállvetés”, s az összegyűlt font sterlinggel megtörténjék „a székely ség áldozatainak a megkoronázása”. Ennek külső látható jegye egyik felől az volt, hogy az utolsó simításokkal és a korszerű berendezésekkel „a hosszantartó építkezésnek 1876-ban vége lett”, másik felől pedig az, hogy az „igazgatóság" az épület belső falára egy márványtáblát „állíttatott”, amely az építés „betetőzéséül” — s akár „koronájául” — angol és magyar nyelven örökítette meg az angolhoni és székelyföldi unitáriusok „testvéries rokonszenvének emlékét”, verses szövegében azzal kezdve ugyancsak angol és magyar nyelven a „hitvallást”, hogy: „Faith is the spring of action" — „Hit a tett forrása”... Ugyanebben a márványtáblásemlékműves évben „esemény" volt a mind nagyobb és rendezettebb könyvtárban az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a maga „összes kiadványait a gymn. könyvtárának megküldeni határozta el s arról az igazgatóságot, 1877. már ez. 6-ról, Arany János főtitkár aláírásával értesítette is ”.

Ekkor már anyag és szellem úgy volt együtt, hogy maga az építést „megkoronázó ” márványtábla is csaknem egy több „tantárgy "-kört magában foglaló kétnyelvű könyvként állt a kész iskolamű falán, amelyből lehetett hittant, költészetet, nyelvet, iskolatörténetet, bölcseletet, európai szellemet s akár mennyiségtant is tanulni az angol font sterling- és magyar forint-értékben kiírt összegek összevetésével. Az „igazgatóság" mint testület pedig éppen ekkor, az iskolaépítés márványtáblás megkoronázásának nevezetes évében elsősorban Sándor Jánosnak a személyét „rejtette" az eseményeket leíró sorokban, akit 1877-ben választott az egyházi tanács igazgatóságra. S ahogy már évtizedek óta hagyomány volt az iskola alapítványos támogatása, az építés és tanulás segítése testamentumok és adománylevelek „útján”, kisebb-nagyobb jószágokat és összegeket hagyva „a keresztúri nemes gymnasiumnak és az abban tanuló ifjúságnak”, úgy kezdett ugyancsak a „betetőzés” csúcsaira emelkedni ez a hagyomány is az iskola „bévégezésének" új korszakában, amikor épp maga Orbán Balázs közvetlenül belépett az iskola életébe mint alapítvány ózó. Akkorra már „hitrokon” is volt ő, minthogy keresztúri járásai idején, 1865-ben áttért az unitárius vallásra — „vagyis ekkor tért vissza a róm. kath. egyházból az unitárius vallásra, mert ősei is unitáriusok voltak" —, s így tette meg 1876-ban „első alapítványát a sz.-keresztúri gymnasiumhoz”, melynek levele már legelső szavaiban „elvrokoni” szinten egybehangzón Széchenyi István — í közelebbről Marosi Gergely — eszmevalló szavaival: „A nemzetek életképességét és hatalmát ma már nem a nyers erő, nem is kizárólag a hősiesség, hanem a népek miveltségi fokozata s szellemi fejlettsége szabja meg... Ezért nemzetének ma azon honpolgár teszi a legnagyobb szolgálatot, ki az értelmi tőke gyarapítására hat ”... Ekkor már ott lévén Sándor János

7