Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
V. Diáksegélyezés (adományok, alapítványok)
V. Diáksegélyezés (adományok, alapítványok) A gimnázium két évszázados története során döntő jelentősége volt a különböző eredetű adományoknak, alapítványoknak az építkezések megvalósításához, a kifejlesztésben, valamint a vidék szegény sorsú tanulóinak iskoláztatásában. Sok fiatal tehetség nem került volna felszínre, ha nem válik hagyománnyá az iskola, a tanulók megsegítése, még a legsötétebb időszakokban is. A sokszor emberfeletti erőt, kitartást követelő iskolaépítés reménytelen pillanataiban mindig a közadakozás segített. Szekereken érkezett a szükséges kő, tégla, mész, fa, gabona, élelem. A Jakab Elek-féle könyvtár megvásárlásához szükséges összeget is a falvak lakói adták. A székelység általános áldozathozatala mellett a gimnázium történetének első száz évében közel 30 alapítvány ózó nevével találkozunk. A centenáriumot követő két évtizedben, az első világháborúig, ezek száma közel ötvenre emelkedett. Ezek az alapítványok az első világháborúig a gimnázium, a tanulók éltető erői voltak. A háború és az ezt követő hatalomváltás következtében az adományok nagy része elértéktelenedett vagy teljesen elveszett. Pap Mózes igazgató talán sejtette a bekövetkező szomorú helyzetet, mert az általa szerkesztett 1913/1914-es Értesítőben tág teret szentelt az adományok bemutatásának, és ami nagyon fontos, azok gyakorlati felhasználását is ismerteti. „Intézetünk ennyi nehézség közt fennmaradni, széles körű, több irányú szolgálatait oly szép eredménnyel, közelismerésre méltóan teljesíteni a székelység általános áldozatkészsége mellett jóltevői, alapítványozói, adományai segítségével tudta. Hosszú ezek sora. Fényesebbnél fényesebb nevek vannak köztük”'’'' — úja Pap Mózes az említett Értesítőben, majd ezt követően felsorolja a gimnáziumhoz fűződő alapítványokat. Kolozsváron az Egyházi Főhatóság gondozása alatt a gimnáziumnak 14 alapítványa volt 1914-ben. Ekkor az alapítványok összértéke 560 124 korona 72 fillér volt. Ezek közül kiemelkednek a Berde Mózes és Derzsi János nevéhez fűződő alapítványok. Sándor János monográfiájából idézzük: „A fejedelmi alapítványt tevő Berde Mózes, született 1815-ben, Háromszék megyében, Laborfalván (...) Tanulását szülőfalujában kezdte, honnan 1825-ben a székely-keresztúri gymnasiumba lépett, melyet 1834-ben végezve, a kolozsvári főgimnáziumba ment át, hol 1836-ban júniusban végezve jogász lett s Maros-Vásárhelyen a kir. táblán ügyvédi diplomát szerezve 1848-ig ügyvédséget folytatott Kolozsváron (...) Jelen volt az 1847—48-iki pozsonyi országgyűlésen, 1849-ben kormánybiztosi minőségben működött. A szabadságharc bevégződése után, mint politikai fogoly, 7 évig volt Josefstadtban, honnan 1856-ban szabadult ki (...) Az alkotmány helyreállítása után országgyűlési képviselő és egy pár évig belügyminiszteri osztálytanácsos volt, de erről lemondott, s ezután csak a saját vagyona kezelésével és gondozásával foglalkozott, s így az országos gondoktól távol, nagy érdeklődéssel vett részt az unitárius vallásközösség ügyeinek intézésében. (...) Az ő nagyságát ily kicsiny téren nem lehet kidomborítani. (...) Megengedhető azonban, hogy 1888. évi szept. 10-én kelt végrendeletének Keresztúrra vonatkozó részét ide iktassuk; és pedig 3. paragrafus a) pontja alatt azt úja: »...a keresztúri unitárium gymnasium részére egy százezer forintot o.é. melyből a nevezett iskola a kamatok 1/5-ét tőke-nevelésre fordítja, 4/5-ből a tanárok fizetését fedezi, ha a mi fennmarad: az oskola könyvtárát gyarapítja és egyéb szükségeit fedezi«. A 8. paragrafus alatt »N.-Búni jószága jövedelméből 50 jó erkölcsű szegény, de jó tanuló, a törvényeket, tisztelő, unitárius tanuló részére naponként három, jó, egészséges, tápláló kenyeret vagy czipót.«”» Arra, hogy a nagynevű adakozó miért létesített éppen cipó alapítványt, magyarázatot kapunk Berde Mózes és dr. Jankovich Pál beszélgetéséből. Idézzük a keresztúri orvos visszaemlékezéseit, amit az „Unitárius Közlöny” Zsinati számában írt (az 1899-es székelykeresztúri unitárius zsinatról van szó — F.J.) „Amikor (...) az itteni »Székelyegyleti Első Takarékpénztár fiók«-ba helyezte el 57 58 57 Értesítő az 1913/1914-es tanévre, 14. 58 Sándor János'. I.m. 197—198. 56
