Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
IV. A gimnázium didaktikai felszerelése
díszesen készített üveg borítékos ládában szakonként rendezve adják át — tudományszerű használatul. E gyűjtemény 82 darabot tartalmaz. E nagy értékű, mondhatni numizmatikai kincs mellett a múlt század utolsó negyedében más jelentős adományok is kerültek a gyűjteménybe: pl. Ferenczi Áron medeséri pap 36 db réz- és 21 db ezüst régi pénzből álló adománya, Újfalvi Kovács Lajos Csíkszeredái kir. törvényszéki bíró 20 db római pénzből álló gyűjteményt adományoz az iskolának. A századforduló utáni években szintén Nagy Lajos tanár űr buzdítására a tanuló iQúság bekapcsolódott ezen gyűjtemény gazdagításába is. Szorgalmuk eredményeképpen az 1903/1904-es tanévben 120 db XVIII—XIX. századi pénz, illetve érem került a gyűjteménybe. Az 1910/1911-es tanévben a gimnázium I—IV. osztályos tanulói 114 db régi pénzzel és éremmel gazdagították a gyűjteményt. Az 1911/1912-es iskolai évben került a szertárba a megszűnt tordai unitárius gimnáziumból jelentős archeológiái anyag, köztük kőkorszakbeli, bronzkorszakból származó vagy római eredetű, valamint népvándorláskori leletek. A pénz-, érem- és régiségtár állománya az 1914/1915-ös tanévben 1551 db. Az első világháborút követő években újbóli ajándékozások által tovább bővül a gyűjtemény. Az udvarhelyi Szakács Károlyné 710 korona értékben adományoz 1848— 1849-es kiadású pénzeket, de az adományozott tárgyak között szerepel Leopold érem (1692), Mária Terézia érem (1757), Svájcban kiadott érem (1891), II. Ferenc császár korabeli érmek, orosz cári érdemrendek. Ugyancsak Szakács Károlyné ajándékát képezte 2 karperec 300 korona értékben, 1 pecsétgyűrű (40 korona), tintatartó (10 korona). A harmincas évek közepéig kisebb mértékben gyarapszik a gyűjtemény, de említésre méltó az 1924/1925-ős tanévben kapott 5 táblára elhelyezett pecsét — 203 db — mint adomány. Az 1930-as évek végén a Molnár István tanár által felügyelt gyűjtemény fokozatosan nagyobb tételekkel gyarapszik, ami kétségtelenül felelősének érdeme. így 1938-ban, majd 1940/1941-ben Péter Sándor lelkész adományoz 72 db, Rácz Istvánná 60 db érmet. 1941/1942-ben 40 éremmel és 23 papírpénzzel, 1942/1943-ban 58 éremmel és 36 papírpénzzel gazdagodott a gyűjtemény. Ugyanezen időszakban gyarapodik a régészeti részleg is, amelynek anyagában az őskori leletek mellett 20 db avarkori lelet, meg egy szobor is található. Ami az 1944 őszén történt dúlás és rablás után megmaradt ebből a gyűjteményből, előbb az 1946-ban alapított iskolai múzeum, majd 1948 végétől a Városi Múzeum alapjait képezte. A ritkaságszámba menő pecsétgyűjteményt a megyei levéltárnak, mint „levéltári anyagot” — át kellett adni. 6. Torna- és játékszertár Szabadban és teremben 1895-ben 176 darabot számlált ezen szertár állománya. A sorban harmadik szertár, amelynek fő gyarapítója és őre 1903-tól Nagy Lajos tanár úr volt. Az 1906/1907-es tanévben a szertárba került egy füles labda, egy diszkosz és egy súlygolyó. 1908/1909-ben vásároltak 2 db nyújtóoszlopot, s erre a következő évben sikerült egy acél nyújtórudat beszerezni. Ebben az időszakban a felszerelés a következőkkel gyarapodott még: mászórudak, mászókötelek, gyűrű, 2 db középmagas és 3 db alacsony korlát. 1912-ben vásároltak 50 bőrlabdát, 1913-ban 1 db gerelyt, valamint a labdarúgáshoz szükséges labdát („rúgólabda”), 2db kaput, 6 jelzőzászlót és egy „légszivattyút”. Az 1913/1914-es Értesítő a rúgólabdát már footballnak nevezi, és jelzi, hogy újabb gerelyt, valamint sportszabályzatokat vásárlottak a szertár szükségletére. Az új épületben kezdett 1914/1915-ös tanév során jelentős vásárlásokat eszközöltek a „torna- és játékszertár” részére: botszekrény, svédgerely, dobó gerely, diszkosz, „football” (2 db 20 korona), füles labda, lengőkötél, felhúzó kötél, villás rúd, gyűrűhinta, mászókötél, amerikai nyújtókészlet, rúdugrómérce, ugrószőnyeg, ugrózsámoly, 10 szakasz bordásfal, tornapad és több szakkönyv: „A testgyakorlás alapelemei”, „A vezénylés kézikönyve”, „A kardvívás”, „A tomázás elmélete”, „A svéd 5# Sándor János: I.m. 268. 54
