Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
Ajánlás
Ajánlás Jelen iskolatörténet első mondata egy egyszerű kijelentés: „A 200 éves fennállását ünneplő »Orbán Balázs« Gimnázium története küzdelem létrejöveteléért és fennmaradásáért Ebben az egyszerű kijelentésben benne van a kulcsa annak a hosszú és egyedülálló küzdelemnek, amelyet az iskola névadója Székelyföld-felfedező útjának mindjárt a legelején kincses bányaként látott meg, akkor, amikor még sem adományozóként, sem névadóként nem volt köze a keresztúri gimnáziumhoz, és maga az iskolaépület is, amit Boldogfalva felől felfelé szekerezve Keresztárból meglátott a legalsó végen, alig jó felényi alakzata volt annak, amilyenné az épp akkor következő újabb építési korszak éveiben nyúlt-hosszabbodott hátra a Küküllő irányában. O maga a következő években — a keresztúri iskolaépítés folytatásával „párhuzamosan” — A Székelyföld leírásának páratlan kincs-értékű köteteit alkotta-építette egymásra, mint egy ötszintes szellemi épületet, és annak legelején Keresztár mezőszéli alszegének „értelmi bányáját” úgy írta le szövegben és képi ábrában — „Az unitáriusok temploma és collegiuma Sz.Kereszturon” —, mint aki a legjobb ponton vette kezébe a kulcsot Székelyföld kincses bányáinak felfedezéséhez és feltárásához, amikor a „Fiatfalvára vezető út közelében ” az első jelentős székelyföldi látnivalót meglátta: „Az unitáriusok e templomkája szerény... s miért van, hogy mellőzve a többit, ennek mellékeljük képét? azért, mert e templom mellett van az unitárium gymnasium, a tudományoknak azon tisztelt, nagyra becsült szentélye, hol Udvarhelyszék 23 000 unitáriusának értelmi bányája van, hol egy nagyratörö nemzedék szellemi kincseket gyűjt.., tanodáink a mieink, azokat a nemzet magától elvont filléreivel létesíté, a honszeretet magasztos érzetével ápolgatá, a lelkesedés hevével támogató... Azért székelyesen szólva, kellő tisztesség adassék tanodáinknak, s legyen áldás azokon, kik azok alapítása s felemelésére közreműködtek. ” „Létrejövetel és fennmaradás ” helyett Orbán Balázs „alapítást és felemelést ” mondott a maga szavaként a hosszú küzdelem két alapjegyének kifejezésére, és azzal együtt mondta — egyelőre csak szavakban „adózva” a tanodának — a szellemi hódolat három szavát: „kellő tisztesség adassék"... És ugyanő megírta akkor — az 1860-as évek újra nekihevülő építési lelkesedése közepette — a keresztúri gimnázium építésének addigi történetét, elsőként fektetve maradandó könyvlapra azt az iskolák építésében kivételes történetet, amely a közösségi összefogás és áldozatkészség máshol kevésbé látható példáját mutatta. A példában, mint egyéni áldozathozatal, éppen akkor az is benne volt, hogy az iskolaépítés egyik nagy alakjaként Koronka József ötven évig szolgálta az iskolát, és ha Orbán Balázs épp az igazgató halála idején „lépett be" a gimnázium életébe, ott a Koronka igazgatói örökébe állt Símén Domokostól „nyert” annyi adatot, hogy egy lábjegyzetet csatolva szövegének „unitárium gymnasium” kifejezéséhez, egy rendhagyó iskolatörténetet is belefundamentumozzon Székelyföld-leíró művének alapozó indításába. A templom és collegium könyvbeli képét hosszú soroszlopokban fogja közre az a kis betétművé kerekedő lábjegyzet, amely első és bizonyára a legközismertebb története a keresztúri „középtanoda" első korszakainak, s mint ilyen, legalább annyira maradandó az iskola „építés- és tantörténetében”, amilyen maradandónak bizonyult az a fundamentum, amit az építés második korszakában — Koronkáék „kőiskolát ” építő korában, 1819-ben — a székelyderzsi hívek ástak „a három lábnál is vastagabb” falak alapjául, mintegy „előrelátva” azt a távoli folytatást, hogy majd Orbán Balázs kortárs nemzedéke tovább építi a félben maradó „negyedik oldalt”, és úgy lesz ott végül egy nagy L alakú Lak a mindenfelől odasereglő tanulóifjúságnak... Lábjegyzetes iskolatörténetében Orbán Balázs „az iskolát lan székelyföld” fogalmáig erősítette fel azt a súlyos történelmi visszásságot, hogy azon a földön, ahol Marosszéktől Háromszékig az unitáriusság legnagyobb tömege élt, a százados szorongatottság és üldözöttség még egy középfokú iskola áldásától is megfosztotta annak az egyháznak a néptömegét, amely egyháznak a szelleme a fő hordozója volt egykor Erdélyben „a lelkiismeret szabadságának”. Épp egy passzussal előbb írta le a keresztúri unitáriusoknak 3
