Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
II. Építkezés
értékes szép cserépkályhákkal látják el. A csűrt és istállót téglafalakkal újraépítik, fedik és betonozzák. „És mindezt — Isten jóvoltából — az Egyház megterhelése nélkül, tisztán a konviktus anyagi erejéből, adósságmentesen állnak ma az intézet és a jövő nemzedék szolgálatára” — vallja elégedett büszkeséggel Péter Lajos, az iskola egyik történetírója, akinek nagy érdemei vannak a konviktus fejlesztésében, fenntartásában. Az 1940-es évek elején megnövekedett a tanulólétszám, így a bentlakás egyre szűkösebbé vált. Ehhez hozzájárult az is, hogy 1931-től ebben az épületben kapott helyet a megalakult Gazdasági Iskola is. Már 1937-től a gimnázium új épületének termeit is igénybe kellett venni tanulótermekként. 1942-től az iskola tornatermének múzeum céljára átalakított erkélyét és az említett szolgalakást is hálóteremként kellett igénybe venni az előző évi 156-ról 198-ra, majd 1943-ban 227-re növekedett bentlakó tanuló elhelyezéséért. így is az előző évi 8—13 tanuló helyett 10—17 tanulót kellett elhelyezni egy-egy hálóteremben szükségmegoldásként. Ez szükségessé tette a bentlakás kibővítését, aminek egyetlen módja volt még egy emeletet húzni a régi épületre. A munkálatok 1944 tavaszán kezdődtek, 325 000 pengős költségvetéssel. Az építkezés anyagi nehézségek miatt akadozott. Az emelet felépítésének szükségessége, valamint a hiányzó alap megteremtése az Unitárius Egyházat komolyan foglalkoztatja, áldozatvállalásra készteti, amint az kitűnik az 1944. augusztus 1-én, 825. szám alatt keltezett, Bonczos Miklós államtitkárnak küldött felterjesztésükből is: „A Magyarországi Unitárius Egyház képviseletében alulírottak, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulnak Méltóságodhoz, hogy Méltóságodnak dr. Mikó Imre felügyelőgondnok, országgyűlési képviselővel folytatott megbeszélése alapján szíveskedjék 120 000 pengőt egyházunk részére kiutalni, aminek fejében egyházunk kötelezi magát arra, hogy a székelykeresztúri főgimnáziumban vagy annak társintézetében évente tíz székely hadiárvát tíz éven át neveltet. Az erre vonatkozó szerződés-tervezetet mellékelten csatoljuk. Székelykeresztúri főgimnáziumunk egyike az ország legmagyarabb középiskoláinak, a székelységnek pedig az elmúlt 150 év alatt egyik legerősebb kultúrintézménye volt. A három székelykeresztúri közép, illetve középfokú iskolánkban majdnem félezer tanuló folytatja tanulmányait, s az iskolának csak a gimnazisták befogadására méretezett épületei alig tudják befogadni az egyre nagyobb számmal jelentkező ifjúságot. Nem tudjuk vállalni a felelősséget, hogy ezeket visszautasítjuk s így gátat vessünk székely népünk tanulni vágyása elé. Ezért úgy határoztunk, hogy főgimnáziumunk régi épületére, mely ma az internátus céljaira szolgál, emeletet húzzunk, hol a gazdasági iskola kényelmes elhelyezést nyerhet. E célra kaptunk is a m.kir. földmivelésügyi minisztériumtól 300 000 P. segélyt, a költségek azonban ezt az összeget messzi meghaladják. Ezért fordulunk Méltóságodhoz, kérve, hogy a mellékelt fénykép szerint befejezésre váró építkezésünk részére ezt az összeget kiutalni méltóztassék. Az így beépített összeg fejében vállaljuk az említett hadiárvák nevelését, s így még hathatósabban tudjuk szolgálni azokat a nemzeti erkölcsi célokat, amelyek székelykeresztúri főgimnáziumunknak másfél évszázadon keresztül irányt szabtak.” A háborús események azonban további nehézségeket okoznak, a szerződésbe foglaltak megvalósítását is megakadályozva. Ahogy Nagy Lajos igazgató tanévvégi jelentésében beszámol: „Valentin József építési vállalkozó mindent megtett, amit a jelenlegi folyton emelkedő árak idején ember megtehetett, hogy az épület készen legyen.” A munkálatokat 1945 szeptemberében fejezték be. A diákok közül többen munkát vállaltak az építkezésben, éppen mint dédapáik annak idején, akik szintén tanulás közben építették az iskola falait. D. Építkezések, javítások 1948 után Az 1948-as tanügyi reform következtében a 155 éves unitárius gimnázium az állami oktatási rendszer részévé válik, a kommunista diktatúra minden jogalap és kártérítés nélkül az egyházaktól elvette az oktatási, nevelési intézményeket. Az 1948. július 27-iki átadási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az épületek értéke 50 660 000 lej volt. Jelentősebb építkezésre a kommunista diktatúra alatt nem került sor, habár szükség lett volna pl. egy 22
